Niedzielsky Katalin Klára
A Látót hallgattuk Békéscsabán
marosvásárhelyi irodalmárok felolvasóestje a Jókai Színházban
A marosvásárhelyi Látó folyóirat munkatársai mutatkoztak be a Békés Megyei Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szervezésében április 26-án a színház Kisvigadójában. Az április a román kultúra hónapja jegyében telt a színházban, és a programsorozat zárásaként találkozhatott a békéscsabai közönség a nagy múltú magyar irodalmi folyóirat, a Látó mai szerkesztőivel és szerzőivel. A főszerkesztő, a Kossuth-díjas Kovács András Ferenc költő három íróval, szerkesztővel érkezett az estre. A prózaíró Láng Zsolt aki nemrég részt vett a békéscsabai drámaíróversenyen, a Látó kritikai rovatát vezeti, a prózarovat szerkesztője Vida Gábor, több novelláskötet és regény szerzője. Az esszéket pedig a laphoz legutoljára szerződött munkatárs, a költő, prózaíró és kritikus Demény Péter gondozza.
A vendégek kész műsorral érkeztek; így az irodalmi programok hagyományától kissé eltérően inkább felolvasóestet tartottak, és kevesebb szó, nyilatkozat hangzott el tevékenységükről, a folyóirat arculatáról. Elek Tibor irodalomtörténész köszöntötte és bevezetőjében rögtön felkérte a vendégeket, hogy vázolják fel a Látó múltját, jelenét, munkásságuk jelentőségét. Kovács András Ferenc beszédét azzal kezdte, hogy éppen tavaly ünnepelték a folyóirat megalapításának 20. évfordulóját, és egy kivétellel a komplett szerkesztőség ül a Kisvigadó reflektorfényében, egyedül a honlapszerkesztő Szabó Róbert Csabát nem hozták magukkal. A főszerkesztő elmondta, hogy Láng Zsolttal szinte egy időben kerültek a laphoz, utánuk jött Vida Gábor, végül pedig Demény Péter. Kiválónak minősítette a megújult, havonta megjelenő lapot, ami az egykori Igaz Szó jogutódja. A váltást jelzi, hogy évente négy nívódíjat osztanak ki különböző kategóriákban (vers, próza, kritika-esszé, debüt díj) s az eltelt 20 év igazán változatos és kalandos volt számukra.
Kovács András Ferenc
Ennyi esztendő egy folyóirat életében nagy időnek számít, és az egységes ars poeticája a lapnak nem az, amit a főszerkesztő ráerőltet, jelentette ki Kovács András Ferenc. Ahányan vannak, annyi ars poetica érvényes, illetve az a végső, ami konszenzussal alakul ki. S ha elmennek a színpadra, minden szerkesztő hoz magával műsort, meglepetést, mindenki azt teszi hozzá a programhoz, amit jónak gondol.
Ezt követően Láng Zsolt társszerkesztő folytatta a műsort. Rilke Herbsttag című versének Kosztolányi fordítása és Oscar Werner szavalata alapján a műfordítás és a versmondás kockázatáról beszélt, arról a metódusról, ahogyan minden felolvasó megteremti a maga műfordítását. Majd a ,,Levegő seper át a kerek világon" sorral Weöres Sándor és László Noémi egy-egy verse között vont párhuzamot. Az ismert ,,Elhull a virág, eliramlik az élet" Petőfi-verssor Illyés Gyula szerint talán a legszebb a magyar költészetben, mondta Láng, s hogy szerinte a legszebb sorok mindig azt bizonyítják: a létezés titka kimondhatatlan.
Láng Zsolt
Demény Péter arra hívta fel a publikum figyelmét, hogy nem a nagy vers az igazi kunszt, hanem a töredék, a képzavar, amit, ha nagy költő mond, rendben van, szép, mert találkozik a szabadság a tehetséggel - mint például ebben a sorban: ,,hideg rókákkal álmodik a januári nyár". Ezután a Látó kapcsán a rábízott rovatról beszélt. Az esszé nem komolykodik, tudja, hogy a világban melyek a fontos dolgok, és azt, hogy az aprók a szépek, mondta.
Vida Gábor elmesélte, hogy Poe A holló című versének, illetve Tóth Árpád fordításának hatására kitaláltak két madarat: a never more és a turul meg a főnix összevonásából a turmix madarat. Tóth Árpád, Kosztolányi, Weöres Sándor versei után Vida Gábor saját humoros prózáját olvasta fel a román-magyar együttélés hétköznapjairól, Demény regényrészletét adta elő a nagyapáról és a kispipáról, Láng egyéni életrajzot, a főszerkesztő pedig aforisztikus, színházi tematikájú verseiből, olvasott föl, melyek a japán haikuk világát idézték fel, játékosan.
Hiányérzettel távozott volna a közönség, ha ezután Elek Tibor nem kérdezi meg: mi a különbség a régi Igaz Szó, az 1953-tól megjelenő, a Ceausescu-érában legfontosabb magyar folyóirat és az új, húszéves Látó között? Vida Gábor erre úgy reagált, hogy az Igaz Szó egy kulturális intézmény volt, amit létrehoztak és üzemeltettek, magyarul írták, 12 lejért - ami két sör ára - lehetett megvásárolni, az iskolában kötelező volt megvenni, de senkinek sem kellett. Nekünk ahhoz semmi közünk nem volt, határolódott el az előzményektől, s közölte: a két lap között semmi folytonosság nincsen. 1989-ben elkezdődött valami, egészen másfajta lap indult útjára, aminek nem volt politikai előzménye; bár a hatalom próbált beleszólni, de akkor már nem kellett komolyan venni. Az Igaz Szóba Ceausescu kétfülű portréját kellett betenni, mert korábban megjelent egy olyan kép róla, melyen csak az egyik füle látszott. S az a szájhagyomány járta Romániában, hogy ez az ember egy idóta, hiszen csak egy füle van. Onnantól kezdve figyelni kellett, hogy meglegyen mindkét fül!
Demény Péter, Vida Gábor
Demény Péter is hangsúlyozta, hogy nem dolgozott a régi lapnál, hiszen akkor még ,,csikó" volt. Láng Zsolttól sem jelent meg semmi a régi lapban, csak Kovács András Ferenc publikált két verset az 1970-es évek végén.
Banner Zoltán költő, művészettörténész arról érdeklődött, hogy miként osztozkodnak a Székelyföld folyóirattal a székely olvasóközönségen. A Látó főszerkesztője elmondta: míg a Székelyföld az irodalom mellett közöl sok helytörténeti, társadalomtudományos, történelmi írást is - ahogyan a Helikon, a Korunk is -, a Látó a szépirodalomból válogat. Jó, hogy öt-hat lap is létezik egymás mellett, mert mindegyik más olvasói réteget fed le. A lap egy héttel a megjelenés után kerül fel a világhálóra, és a látogatottsága óriási. Az ára 5 lej, ami körülbelül 400 forintnak felel meg.
Elek Tibor az est zárásaként ajánlót kért a Látó legújabb számaiból. Vida Gábor hangsúlyozta, hogy régen elölről végig olvastuk a folyóiratot, ma viszont - valószínűleg az internet hatására is - válogatunk, hogy mire kattintunk rá, mire nem. Ő viszont legszívesebben a teljes lapszámot ajánlaná. A februári szám Herta Müller a Nobel-díj átadásán elhangzott beszédével kezdődik, Markó Béla, Tompa Gábor, Cseh Katalin verseit tartalmazza, valamint Kántor Lajos megjelenés előtt álló könyvéből közöl részletet. A harmadik számban találhatók Kukorelly Endre, Karácsonyi Zsolt költeményei, és több elemzés olvasható a Michael Jackson jelenségről, a Talált vers rovat Kosztolányi Dezső Politikáját közli. A negyedikben többek között László Noémi, Lászlóffy Csaba versei, Szabó Róbert Csaba rémtörténet-részlete olvasható, a mellékletben Dés László és Esterházy Péter plakátja szerepel. Zárásként a közönség ajándékba kapta a marosvásárhelyi vendégektől a Látó idei számait.
