Grecsó Krisztián, Cserna-Szabó András, Kiss László (fotó: Rusznyák Csaba)

 

Grecserniss

Édes, esti gasztropró, avagy „Nyelvében főz a nemzet"

(Elsőként a Bárka-receptek különlegességeiből)

 

A Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. szervezésében 2009. november 12-én 19 órától került sor Cserna- Szabó András és Grecsó Krisztián rendhagyó beszélgetésére, amely a Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójának tiszteletére meghirdetett előadás-sorozat része volt.

Cserna-Szabó András köztudottan szeret visszaélni a helyzettel, előszeretettel izzasztja meg faggatóit. Kiss László lelkiismeretes moderátori szerepléseinek hátterét látva azt állítom: nem könnyű rá felkészülni, de könnyű vele beszélgetni. Cserna most is magához ragadja a mikrofont és a szót. Kérdez önállóan Grecsótól, a tényleges moderátortól (felrúgva a hagyományos interjú szabályait, ugyanakkor barátibbá, emberközelibbé és belsőségesebbé téve a szituációt), a közönségre is kikacsint olykor, hogy lemérje, nem csak azért járnak-e irodalmi kávéházakba (most épp a Gyulai Művelődési Ház második emeletén), hogy szándékolt közönségességgel találkozzanak. A humor a helyén van, Grecsó rögtön két moderátorral szembesül, de jól állja a sarat, miután kifejti nézeteit arról, hogy - noha csak egyszer hangzik el gasztronómiára utaló szó felolvasott művében - milyen finom is tud lenni egy női has látványa. Az irodalmi terülj-terülj asztalka előtt több sorban helyett foglaló, műkedvelő gasztronómusok szájában a nyál - az est során immár többegyére - összefut. Cserna Krúdy-igézetében mesél a lecsóról, amely bevallása szerint az egyetlen „ételszagú" írás, amit mára hozott. Kiss László igyekszik kielégíteni a jelenlévők irodalmi éhségét, és számtalanszor mini-monológokban egészíti ki a szerzők munkásságára vonatkozó mentális adatbázisunkat (beszélgetőtársainak intuitív konyhaművészetéről faggat, miközben irodalmi fogalmakat tisztáz, köteteket elemez). Szóba kerül a vidék és Pest ellentéte (Cserna nyilatkozik egykori barátnőjéről, aki azután érdeklődött, vajon Szentesen - lévén vidék - van-e járda meg szökőkút), a szegvári polgármester mindig kész történetekre alkalmas alakja (Grecsó merész részletességgel emlékezik egykori otthonának zseniális polgármesteréről, aki KGB-s igazolványával határőröket megszégyenítő szalonna-kommandót hajtott végre), mikszáthi novella parafrázis-szerűen a birkaherélés foggal (Grecsó ízesen ecseteli az RTL Klub riportereinek is javára váló falusi idillt), az elhibázott életpontok kitálalása (kiderül, hogy Grecsó 16 évesen tett le először a drámaírásról, miután a gyulai Erkel Diákünnepek alkalmával a szakmai zsűri eltanácsolta a szakmától; Csernának a nagymama olvasta fel a legszebb történeteket, majd egyetemen szembesült az irodalom innovatív hatásaival: „hogy ez a Kőszívű mekkora egy király mű"), majd felmerül a kérdés, hogy kinek mi a kedvence írása a másiktól. Erre már egyikük sem mer őszintén válaszolni, a beszélgetés elterelődik a betyárkörte-analógia tisztába tétele felé...

A közönség ezután már nem kérdez, a közönség már egy ideje emészt...

És hogy mi szükséges egy efféle, kiváló hangulatú, pikáns, testes este eltöltéséhez. Álljon alább egy biztos recept:

Hozzávalók:

Elkészítési javaslat:

Fogunk egy irgalmatlanul vulgáris tejfölös lángost, feltűzzük egy hajtűvel, megforgatjuk egy kis körmös pacalban, mellőzzük a csirkét, de olvasunk hozzá Jókait, Winnetout, Rejtőt, lehámozzuk róla a cubákos Goethét, kicsit megpirítjuk a moderátort, eredeti magyar mentalitással, vidéki ízekkel, curriculummal, realizmussal, nőisséggel, intelligenciával, anekdotákkal fűszerezzük. Várjuk, amíg a blokkolik tökéletesen összeégnek (bemutató, gasztró, retró, záró), meghintjük némi polgárpukkasztással, nyelvi komikummal, kánonnal.

Anyu! Reszelhetünk minderre egy kis pletykát, hogy apám hasuta is jóllakjon.

1,2 óra alatt lassan, szinte észrevétlenül, de alaposan kifő, majd melegen ajánlva, barátok közt, szívdesszerthez fogyasztható.

 

 

Jó étvágyat kíván:

Fodor György

szak-ács

 

 

 

---

 

Főoldal