Nagy Eszter
Mesék a bonbonos dobozból
Forrest Gump örökérvényű megállapítása az élet és a csokibonbon-kollekciók közötti összefüggésről a mesegyűjteményekre is igaz. Az ember nem tudhatja, mit talál majd benne. Ezzel a gondolattal a fejemben ütöttük föl egy este a Cerkabella Kiadó gondozásában megjelent meseösszeállítást, amiben 47 kortárs szerző 77 meséje sorakozik hat témakörben: óvodás, mindennapos, állatos, varázslényes, legendás és bolondozós történetek között böngészhetünk kedvünkre. A két-három oldalas szövegek között bóklászva remek rálátás nyílik a mai magyar gyerekirodalom színe-javára.
A szerzők között bizonyára mindenki találkozik ismerősökkel, akik nem szorulnak külön bemutatásra, és olyanokkal is, akik egyelőre még ismeretlenek. Ennélfogva a kötet remek alkalom szerzőnek és olvasónak egyaránt az ismerkedésre. Külön öröm, hogy sok ismertebbnek számító alkotótól kevésbé ismert történetek is bekerültek. A szövegeket olvasgatva tűnt föl, hogy a gyerekeim mennyire természetesnek veszik a folytatást. Ha a történet, a szereplő megtetszett nekik, akkor két-három újraolvasás után menetrendszerűen jött a kérdés, hogy hol van még ebből a többi. A gyűjteményben valóban vannak olyan történetek, amelyek önálló kötetben is megtalálhatóak, ezek gyakran több fejezettel is szerepelnek. És persze vannak azok az esetek, amikor a szerző akár két epizódot is megmutat, de önálló kötet nem tartozik (még) a történethez. Általánosságában azonban a beválogatott mesék nagy része frissnek számít, nyomtatásban korábban még nem jelentek meg, jelentős részükkel a legtöbb olvasó valószínűleg ebben a kötetben találkozik először. A szerkesztő munkáját dicséri a kötet pontosan megkomponált összképe, ami a széle merítés mellett is megtartja összehangoltságát. A merőben eltérő stílusú szerzők meséi szemlátomást jól érzik magukat egymás társaságában, egyediségük mellett mindegyikben felfedezhető a másképplátás játékos bája. Érdekesnek találom, hogy nincsenek szomorú, veszteséggel záródó történetek a gyűjteményben. Ez azt eredményezi, hogy bátran kísérletezhetünk az összeállítással esténként is: bárhol is ütjük föl a könyvet, biztosak lehetünk benne, hogy egy olyan történettel fogunk találkozni, ami a nap végén megnyugtatja, gyakran megnevetteti a gyereket, ezzel is segítve őt az ellazulásban, elalvásban. Persze célszerű előre megállapodunk az aznapi penzumban, mielőtt hozzám hasonlóan beleesünk a még-egyet-de-most-már-tényleg-ez-az-utolsó csapdájába. A történetekhez tartozó illusztrációk, amelyeket ezúttal is – akárcsak a kiadó antológiasorozatának többi kötetét, a Toppantóst, a Válogatóst és a Dzsungeldzsemet – Kismarty-Lechner Zita készített, egyébként is növelik a hallgatóság kíváncsiságát, és szinte észrevétlenül lendítik tovább oldalról oldalra az olvasót.
Egy szó mint száz, nálunk nagyon bevált ez a mesegyűjtemény akár lefekvés előtti, akár délutáni kuckózáshoz. A gyerekek csak megadják az irányt: nevetős, ilyet-én-is-szoktam, miért-van-az, vagy amihez aznap éppen gusztusuk támadt, én felcsapom a megfelelő szakaszon a könyvet, és ahol nyílik, olvassuk. Szóval tényleg úgy forgatjuk a könyvet, ahogy a bonbonos dobozból meglepetéseket húzunk elő.
Macskamuzsika – Hetvenhét magyar esti mese, szerk. Lovász Andrea, ill. Kismarthy-Lechner Zita, Cerkabella Kiadó, 2018, 240 oldal, 3999 Ft.
