Nagy Eszter
Köszönőviszony vagy szerelem?
Nem tudok sakkozni. Ismerem a szabályokat, de alkalmazni nem tudom őket. Pedig emlékszem, volt egy időszak, amikor apukámmal sokszor sakkoztunk, de nem éreztem rá az ízére, így elfelejtődött a dolog. Egészen addig, amíg egy este valamelyik szekrényből ki nem esett a régi sakk-készlet. A fiúk rögtön egymásnak estek az asztalnál, diadalmasan csattant a bábok fatalpa, gyűltek az elesettek a tábla mellett. Tesóm barátnője egyszer csak észrevétlenül az asztal széléhez ült, és a fiúk nagylelkűen kihívták egy partira. Először arra lettem figyelmes, hogy elmarad a csattogás, viszont sűrűsödnek a felszisszenések.
Jövendőbeli sógornőm szégyenlős, törékeny mozdulatokkal addig tologatta seregének bábjait, amíg szép csöndesen ledöntötte családunk összes hadvezérét. Mindet. Többször is.
Azt a sakk-készletet azóta sem látta senki. Azonban akkor először élveztem a játékot. Igaz másét, de azt rettenetesen. Azt hiszem, azon az estén, ha nem is szerelem, de legalább köszönőviszony alakult ki köztem és a sakk között.
Ennek ellenére meglepett, amikor a majdnem ötéves azzal állított haza az oviból, hogy meg akar tanulni sakkozni. Egy kis matatás után meg is találtam Polgár Judit Sakklépések – 5 éves kortól című könyvét a neten. Mivel nem tudtam belelapozni vásárlás előtt, a szokásosnál is izgatottabban vártam, hogy kézbe vehessem.
A nagyalakú könyv munkafüzetre emlékeztet, és tartalmát tekintve is ahhoz áll közelebb. Rögtön felsejlett előttem az egyszeri orosz tanár alakja, akit pikk-pakk angol tanárrá képeztek át, és két leckével van előrébb tanítványainál a tankönyvben, úgyhogy inkább biztos, ami biztos, először „átvettem” az egész könyvet egyedül. A felkészülésemet követően nekiültünk a lelkes óvodással, hogy fejezetenként haladva megismerkedjen a figurákkal és azok képességeivel a csatatéren.
Az első és legfontosabb tapasztalatom, hogy Polgár Judit nemcsak a sakkban verhetetlen, hanem a gyerekek nyelvét is beszéli. Nem tudtam nem észre venni, hogy mennyivel jobban működik a könyv, ha a majdnem ötévessel együtt gyürkőzünk neki. A figurák bemutatásának sorrendje gondosan fel van építve. Mozgásuk komplexitását követve vezeti be őket a szerző, a bástyától az átváltozó gyalogig, folyamatosan építkezve a már megszerzett ismeretekre. Az egyes bábok találó nevet és azzal együtt személyiséget is kaptak, ami egyrészt még élvezetesebbé teszi a barátkozást a gyerekeknek, másrészt jelentősen megnehezítette a gyakorlás közben bekövetkező esetleges veszteségek elfogadását. A bástyák (Bumm és Batu) kissé nehézkesek, de rendkívül erősek, a futók (Futi és Lóti) villámgyorsak és segítőkészek, a gyalogok (Kicsik és Gyalik) hősiesek és odaadóak, a királyok (Kiril és Keresztes) pedig bölcsek, noha egy kissé teszetoszák. Ezek a tulajdonságok következetesen, de soha nem tolakodóan szűrődnek be a történetekbe és a feladatokba.
A következetesség a fejezetek felépítésében is visszaköszön. Minden esetben egy rövid történet, mese vezeti fel a figurát. Kedves meglepetés, hogy a sakktábla feszült csatározásaihoz képest minden bábbal békeidőben (kiránduláson, mulatságban, vendégségben stb.) ismerkedünk meg. A fél oldalas történetek sűrűek, tömörek, a ráhangolódást és az adott báb képességeinek bemutatását szolgálják. Az utánuk lévő kérdésekkel felmérhető, hogy mennyit értett meg a gyerek a lényegből. A következő szakaszban az adott báb képességei, tulajdonságai (lépés, ütés, érték, szerep) kerülnek terítékre. Játékos feladatok, a figurák négysoros bájos ars poeticái, matricák mélyítik el a tudnivalókat. Majd a Sakkjátszótér szakaszban 4–5 rövid feladattal tovább tornáztatja a leendő játékosok szükséges vizuális, motoros, kognitív készségeit. A feladatok teljesíthetőek, érdekesek, és ami a legfontosabb, élvezetesek egy majdnem ötéves számára. Miután pár nap alatt a könyv végére értünk, egy, papíron alaposan felkészült és izgatott majdnem ötéves rendezgette velem szemben a világos bábokat a sakktáblán, hogy mindent elsöprő győzelmet arasson az anyja sötét seregén.
És ezen a ponton, bevallom, meg is akadtunk a lendületben. Nemsakkozó szülőként nem találtam a kapcsolódási pontokat a könyv feladatai és a sakktábla között. Immáron mindketten ismerjük a lépéseket, szabályokat, de ettől - sajnos - a sakk nekem még nem válik élménnyé. Hasznos gyakorlati segítség lenne valami kiindulási pont a szülőknek, ami a munkafüzetre támaszkodva tovább támogatja a kilépést a sakktáblára. És eközben nagyon hálás lennék minden bennfentes infóért, ami a hozzám hasonló született tehetségeknek titokban egy picuri lépéselőnyt biztosítana házi fejlesztésű mini hadvezéreik ellen. De lehet, hogy gyorsan átnézem a következő Sakk és Matt című kötetet, mert talán abban van szépen, olvashatóan leírva a legfontosabb szabály: anyának nem adunk mattot.
(Polgár Judit: Sakklépések – 5 éveseknek, Bookline Könyvek, 2017., 120 oldal, 3499 Ft)
