Kelemen Attila
Ki ne szeretné, hogy a gyermekeine értsenek vele egyet?
A Filóka egy olyan játék, amihez nincs magyarázat. A szabályzat nincs „benne a dobozban”. A sorozat állandó szerzőjének előszava széplelkű és tetszetős, talán pont azért, hogy elkerülje a választ arra a gyakorlatias kérdéssorra, hogy tudniillik: – Mi is ez a megtévesztésig gyerekkönyvnek látszó konstrukció? – Mit is kell vele csinálni egész pontosan? – Mit várhatunk tőle, ha jól csináljuk vele az illető dolgot? – Egyedül kell olvasni vagy csoportban? Ha csoportban, akkor barátokkal vagy családban? A könyv formátuma lehetővé teszi a közös vagy egyéni olvasást, a klasszikus „kiolvasást” vagy a felmerülő kérdések kapcsán a könyv asszisztálta, szülőkkel való átbeszélést. Egy tízéves gyerek 40–45 perc alatt végzi ki, de hosszas beszélgetéseket inspirálhat, ha van hol, van mikor, és van kivel. Persze a filozófia komoly dolog. Annyira nagyon komoly, hogy mintegy önmagáért űzzük, így sok mindent kezdeni vele nem lehet. Mindeközben rengeteg dolgot lehet kezdeni a filozófiával úgy mellékesen, érintőlegesen. Az egyik tanítvány azt kérdezi a rabbitól, hogy szabad-e pipázni a Talmud olvasása közben, mire a rabbi azt feleli, hogy nem szabad. A másik tanítvány kérdése, hogy szabad-e pipázás közben a Talmudot olvasni, mire a rabbi azt feleli: természetesen. Valahogy így áll a dolog a filozófiával. Mert aligha van nárcisztikusabb terület a filozófiánál, amelynek tekintélyes korpuszának nem kis része csak és kizárólag magamagával, saját izgató határaival és nyilván saját nagyszerűségével foglalatoskodik. Másrészt egy alapos filozófiai fitnesz számtalan területen könnyebbé teszi a praxist. A filozófia hagyatéka hatalmas. A filozófia egyértelmű azzal, hogy színvonalas kérdések kellenek ahhoz, hogy színvonalas válaszokat kaphassunk. Vagy, ha tetszik, azzal, hogy színvonalas, ám hibás kérdésektől remélhetünk csak igazán remek, értékes, sőt zseniálisan hibás, ám inspiráló válaszokat. A filozófia területe a legkevésbé sem ingoványos, hanem nagyon is masszív, ám, szó mi szó, szilánkos, meredélyes, töredezett. És ennek a tájnak feltétlen szerelmesei vannak. Ilyen ennek a sorozatnak a szerzője, Oscar Brenifier, a Filóka szerzője, aki tematikákba szerkesztette a gyerekek vegytiszta filozófiai kérdéseit. A filozófia szeret kérdezni, radikálisan kérdezni, és minthogy az éppen utolsó utáni utolsó kérdéseket is kész feltenni, termékeny készenlétben tartja az elmét. Ez a lényegéből adódik. A Filóka sorozat nagyszerűsége, hogy mintát ad abból, hogy kérdezni akkor is egyféle örömet ad, ha a kérdéseket nem követik instant válaszok. A gyerekek kérdeznek, a szülők pedig gyakran elvéreznek a kérdések hallatán. A Filóka nem megkerüli ezt a játékot (ha nagy leszel, majd megérted, késő van már, majd holnap, kérdezd inkább az apádat/anyádat, mert ő olyan nagyon okos), hanem frontálisan belegázol ezekbe a kérdésekbe. És ezen a ponton érdemes kicsit elidőzni a kötetek struktúrájánál. Minden kötet címe egy általánosabb kérdés. Így: Ki vagyok én?, A jó és a rossz az vajon mi?, Az élet, az vajon mi? Aztán ezek a kérdések alkérdésekre vannak osztva – ezek lesznek a fejezetek. Például: Szabad-e ennivalót lopni? , Másokkal mindig kedvesnek kell lenni?, Mindig szót kell fogadnod a szüleidnek?, Mindig mindent őszintén ki kell mondanod?, Teheted mindig azt, amit akarsz?, Kell-e másoknak segíteni? A következő lépés, hogy minden fejezet válaszokat tartalmaz a kérdésekre, így: “Nem, mert lopni csúnya dolog” vagy; “Igen, ha nekem kevesebb van, mint a többieknek” stb. Viszont ezek a válaszok nem maradnak érintetlen evidenciák, mert további kérdések árnyalják ezeket. Például az “Igen, ha nekem kevesebb van” válasz után a következő kérdések jönnek: Ha van ennivalód, miért akarnál többet? , Lehet-e mindig mindenkinek mindenből ugyanannyi?, Miért kellene, hogy mindig mindenkinek mindenből ugyanannyi legyen? A sok kérdés után a fejezetek végén egy bekezdésnyi összefoglaló esszé ügyel arra, hogy a gyerekekről le legyen véve a felesleges feszültség, de a kérdések mégis éberek maradjanak. Ezek a rövid szövegek többnyire jól hangoltak egy kisiskolás számára. Például a Mitől lehet boldog az életed? fejezet levezető szövege egészen remek: "Minden ember boldog akar lenni. A boldogság nagy cél, mindenki el akarja érni. Van, aki az elismeréstől várja, van, aki a sikereitől. Vannak, akik úgy számolnak, majd a barátság, a béke vagy a szabadság hozza el. De egyáltalán érdemes keresni? És csak úgy rá lehet találni? És vajon tényleg létezik a boldogság? Nem lehet, hogy többfajta boldogság van: annyi, ahány ember?"
A szövegek szerzője ugyanaz, az illusztrációk viszont más-más munkái. Mindnyájan a francia illusztrációs iskola remekei. Az Élet, az vajon mi? kötetet például Jérôme Ruillier illusztrálta. Ezek nem annyira kedveske rajzok, mint a többi kötetben fellelhetők, viszont a legerősebbek a fogalmak és a viszonyok vizualizációjában. A megoldások tiszták, szemléletesek, olykor meglepőek. Kik ne vásárolják meg gyerekeiknek a Filókát? Kerüljék ezeket a köteteket azok a szülők, akik tiszta és körülhatárolt válaszokkal rendelkeznek a világ dolgairól, és semmit nem tartanak természetesebbnek, hogy gyermekeik is ezeket a válaszokat osszák. Ha viszont a szülők eszménye, hogy olyan önálló, felszabadultan gondolkodni tudó progeniturákat neveljenek, akik akár szüleikkel is hajlandók polemizálni (és ugyan ki ne szeretné, hogy a gyermekei ne értsenek vele egyet?), akkor nevelési eszménye és a Filóka lapozása harmóniában van. Szabadok: ide. Követők: oda.
Oscar Brenifier: Filóka / Filozófia gyerekeknek – A jó és a rossz, az vajon mi? , Móra, 2016, 96 oldal, 2499 Ft 2017. október 13. |
Papírhajó - Füttyögés és nahátozás Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
Könyvfesztivál, 2018 Könyvet a szórványba! Sayfo Omar és sikerregénye Békéscsabán Így gondozd a kultúrádat! 1% a Körös Irodalmi TársaságnakCsoda a cirkuszban irodalmi pályázat25. Budapesti Nemzetközi KönyvfesztiválÚj Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokEredményes drámapályázat a rendszerváltoztatásrólNádas Péter kapja az idei Aegon Művészeti DíjatA 2018-as POSZT versenyelőadásaiÚj pályázatok fiatal íróknak és színházi szakembereknekIrodalmi díjak a nemzeti ünnepen - 2018 Krasznahorkai László ismét esélyes a Nemzetközi Man Booker-díjraÖsszes
Versek
Prózák
Darvasi László: Akik áttáncolják a háborútHartay Csaba novelláiPataki Tamás: HungarooptimizmusHálára kötelezett emberek Béres Tamás: AmnéziaJuhász Tibor novellái Tamás Dénes: A gyilkos fényKiss László: Tisztelt Miniszterelnök Úr!Kiss Judit Ágnes: A női princípiumFekete Vince humoros prózái Hagymavágás gyorsan, egyszerűenArról, hogy mi a groteszkOnyanyi munyu, avagy bevezetés a kútológia elméletébeAutóink egészsége mindannyiunk érdekeÖsszes
Kritikák
Világunk takargatnivaló darabjaMándy-portré és korrajz egyszerrePusztulás gyerekszemmelCélia, avagy a nem létező főhős Magánszemmel látni és láttatni - Tarján Tamás könyvérőlStand up-Hrabal - Bödőcs Tibor könyvéről Annus aureus, avagy nem mind Arany… Háború vanSzó, kép, írás Válságmonológok - a Júlialepkéről Nyilvánvaló - Szakács István Péter novelláiról „Szemétdomb az egész világ”Minimalista körkép - Fekete Vince válogatott kötetérőlÁll a bálÖsszes
Esszék, tanulmányok
A kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásaiAz örök ritornellA Bárka-díjasok (és antológiájuk) Harminc év után: 1988. januárTörténetek a vidéki rendszerváltozás kezdeteirőlAz érzelmek viharában – Az 1867-es kiegyezés rendhagyó megvilágításbanRossz időkben bukott angyalokElek Tibor: 25 évesek vagyunkA fellázadt Bethlen MiklósTengerre, magyar? II.Egymás hiányai - Szabó Magda Für Elise című regényérőlAdvent, négy óraA dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Összes
Drámák
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|