Mészöly Ágnes
Erdőlakók
Dunát lehet rekeszteni a kisiskolásoknak szánt ismeretterjesztő kiadványokkal. Az ismeretterjesztő irodalom létjogosultságáról vagy fontosságáról még gondolkodni is felesleges: igenis vannak egyértelmű dolgok. Node. Egy monstre családi könyvtár-rendező akcióban szembesültem a ténnyel: gyerekeim köré – érthetetlen módon – az évek során mérhetetlen mennyiségű természetet bemutató könyv gyűlt. Csak Az állatvilág csodái (vagy nagyon hasonló) címmel tizenhét különböző kötetet találtam, tizenhét különböző kiadótól. Minőség tekintetében a hihetetlen vacaktól az elfogadhatón át a kifejezetten értékesig. Tizenhétből több mint tucat landolt különböző gyermekintézményeknél; házi használatra csak néhány maradt.
Újabb gyerekeknek szóló, természettel foglalkozó sorozatot útnak indítani tehát korántsem egyértelmű kiadói döntés. Mellette szól, hogy a téma örök: ötlettelen nagyszülők és barátok végső kínjukban mit vesznek a gyereknek, na? Könyvet, valami állatosat. Az állatok cukik, meg egyébként is, tanuljon az a kölyök. Ellene pedig az egyértelmű túlkínálat: ezen a szegmensen csak annak terem babér, aki nagyon valamilyen sorozatot tud felmutatni. Legyen nagyon olcsó, nagyon színes, nagyon háromdés, nagyon drága, de valahogy tűnjön ki a tömegből.
Az Abrakadabra kiadó Varázspálca-sorozatának első kötete, az Erdőlakók mindenképpen más. Legszembetűnőbb különbözősége visszafogottsága: a borító fehér alapon khaki, csak a cím és valami paca, azaz nem is paca, hanem a könyvben szereplő állatok sziluettjéből összeálló árnykép. A könyvet kinyitva sem találkozunk semmi harsogóval: Boros Mátyás illusztrációi egyszerre precízek és sejtelmesek. Szakkönyvbe illő gondossággal rajzol meg egy-egy állatot vagy növényt, a háttér ugyanakkor elnagyolt, nem kidolgozott. Egy-egy képbe némi humor is belefér, nem tolakodón: valamely, az adott állatfajra nagyon jellemző vonás finom kikarikírozása.
Az Erdőlakók tipográfiája is tökéletesen szembe megy a gyermekeknek szánt ismeretterjesztő kiadványok – Mi Micsoda-sorozat által meghatározott – trendjével. Egy oldalpáron egy élőlényről olvashatunk itt is, de a megszokottal ellentétben nem kisebb-nagyobb képeket és rövidke információmorzsákat találunk pletykalapokra emlékeztető szerkesztési elvek (azaz: a képeken legyen sok piros és sárga, és lehetőleg csillag és kör, egy szöveg pedig ne legyen hosszabb 500 karakternél, és ne forduljanak elő benne összetett mondatok) szerint rendezve. A bal oldalon egy teljes lapot betöltő képet látunk, a jobbon pedig egyetlen hosszabb, teljesen összefüggő, akár kétezer karaktert is elérő szövegben mutatja be a szerző – Moskát Anita – az adott állatot.
Különlegessége a könyvnek, hogy nem idegen nyelvből (hevenyészve) lefordított, hanem magyarul, kifejezetten erre a kiadványra megalkotott szöveget ad az olvasó kezébe. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a honi erdők állatvilágáról szól, és Magyarországon is készült – minden honpolgár örvendhet, hiszen majdnem hungarikum.
A szövegek minimum ugyanazt az információmennyiséget tartalmazzák (esetenként többet is: a könyv nagyjából fedi a hatodikos általános iskolai természetismeret-tananyagot), mint a manapság általános szerkesztési elvek szerint készült ismeretterjesztő könyvek. Ám hiányoznak belőle a „Tudtad-e???”, „Érdekes!!!”, „Világrekord!!!” – jellegű szövegtörések, a dőlt, meg NAGYBETŰS kiemelések, ellenben megfogalmazásukat tekintve helyenként irodalmi igényűek a mondatok. Sőt. A könyvben versek (versek!) és mesék is vannak állatokról meg erdőről, méghozzá igazi versek és mesék, igazi költőktől és íróktól.
Egy ismeretterjesztő könyvnek azonban nem csak esztétikai, hanem didaktikai-pedagógiai vonatkozásai is vannak. És akkor most Mészöly Ági író átadja a szót Mészöly Ágnes Anna konduktor-tanító, fejlesztő pedagógusnak. Aki egészen más irányból szemléli a dolgot.
Köztudott, hogy a tanulási problémákkal küzdő gyermekek száma az utóbbi húsz évben megsokszorozódott. Statisztikai tény, hogy ma Magyarországon minden negyedik tanuló érintett, enyhébb vagy komolyabb formában, valamely részképesség-területen. Már-már népbetegség a figyelemzavar: az óvodás-kisiskolás képtelen olyan mélyen és időben kitartóan összpontosítani egy adott dologra, hogy egyáltalán esélye legyen elsajátítani az alapvető készségeket és képességeket.
E jelenséget sokan sokféleképpen magyarázzák, étkezési, civilizációs, spirituális vonalon. Szakmailag leginkább megalapozottnak azonban azok az okfejtések tekinthetők, melyek a gyerekek környezetének megváltozását tekintik a probléma alapjának.
Néhány évtizeddel ezelőtt az ingerekben gazdag környezetet gondoltuk a gyermek szellemi fejlődésére pozitív hatásúnak. Komoly szakemberek kutatták, melyek azok a színek, hangok és formák, amik erős reakciókat váltanak ki az idegrendszerből, majd ilyen színű, hangú és formájú játékokkal árasztották el a gyerekek környezetét – az évek során rácsos ágytól kezdve az alsó tagozatos osztálytermekig minden színes, gazdagon illusztrált, „vidám”, ingergazdag és fejlesztő hatású lett. A bébijátékok, a gyerekfilmek, a képeskönyvek, a fakockák. Az ismeretterjesztő sorozatok.
Ám a folyamatos stimuláció nem hagy időt az agynak az információk értékelésre, szelektálására, feldolgozására, azaz éppen a magasabb rendű szellemi tevékenységre. (Szegény idegrendszer kapkodja a fejét.) Az állandó készenléti állapot hosszú távon gátolja az agy egészséges működését. (A piros csillag-forma veszélyes lehet, tanulta meg az agy évszázezredek alatt. Arra figyelni kell. Ja, hogy ez csak egy újabb szuperengedményes cipőpaszta?) Képtelen lesz tartós figyelemre. Mára nyilvánvaló és tudományosan bizonyított tény, hogy az ingergazdag környezet pontosan olyan káros, mint az ingerszegény – csak más mechanizmussal.
Ha ebből a szempontból elemezzük, az Abrakadabra kiadó sorozatnak készülő új kiadványa hiánypótló, didaktikai szempontból remekül eltalált. Az Erdőlakók egyszerű képei segítenek a megtalálni és kiemelni a lényeget. Boros Mátyás rajzai szinte terelik a gyermeki figyelmet a lényeges momentumok felé. Az egyszerű, monokróm háttér is segíti a vizuális megkülönböztetést és lényegkiemelést. A szöveg elrendezése sem osztja meg, hosszúsága pedig terjedelemben növeli a figyelmet. A képek és a szöveg laterális elosztása még az agyféltekék közötti munkamegosztást is figyelembe veszi.
A legtöbb ismeretterjesztő gyerekkönyv nem csak kiszolgálja a figyelemzavarral küzdő, hosszabb szövegek feldolgozására képtelennek tartott tanulóifjúságot, hanem újra is termeli azt. Az Erdőlakók úgy van megszerkesztve, hogy akár egy enyhe olvasási nehézséggel küzdő gyerek is fel tudja dolgozni önállóan, sikerélményt szerezve – s közben koncentrálni tanuljon úgy, hogy nem próbálja meg maga a könyv ezer dologgal eltéríteni a figyelmét.
Ez a könyv megfelel az újabb idegrendszer-fejlődési, fejlődés-lélektani kutatásokon alapuló követelményeknek is. Sajnos a legtöbb szülő, tanító és olvasó még mindig a színes-háromdés-világítós „tudományos könyveket” tartja igazán jónak. Nagyon fontos lenne tehát, hogy mind több szakmabeli megismerje, a gyerekek és a szülők kezébe tudja adni.
Ehhez azonban az is kell, hogy a sorozat mindenképpen és minél előbb folytatódjon. Az ismeretterjesztő könyvek hagyományosan sorozatban működnek, nyilvánvaló, hogy az Abrakadabra is sorozatban gondolkodott. És nagyon remélem, hogy még mindig sorozatban gondolkodik. Az Erdőlakók ugyanis több szempontból is nagyon valamilyen: a sok szempont közül azonban a legfontosabb az, hogy ez a könyv egy nagyon nyugodt, tanulásra, okosodásra pont megfelelően békés oázis a figyelemgyilkos, harsogó, gyorsan pergő információ-homoksivatagban.
(Moskát Anita: Erdőlakók, Boros Mátyás illusztrációival, Miklya Zsolt verseivel, Majoros Nóra és Bencsik Antal meséivel, Abrakadabra Kiadó, 2013, 56 oldal (+12 oldal tudásellenőrző matricás-füzet), 3150 Ft)
