Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 

Városi legendák

 

Mészöly Ágnes

 

Városi Legendák

 

 

Mondják, Tasnádi Emese mesekönyvet írt.

     A Tessloff Babilon jelentette meg. A Tessloff Babilon eddig leginkább ismeretterjesztőben utazott, ám mostanában összedugták a náluk a nagyokosok a fejüket, aztán gondolkodtak, mivel bővíthetnék a termékskálájukat, ha már van nekik. Mert a termékskála, az már olyan, hogy bővíteni kell, nem megy az, hogy a kiadó csak adogatja kifele az egyik Mi Micsodát a másik után a Bálnák és cetektől az Űrhajózásig, de soha nem bővít semmit a termékskálán. Így nem lehet növekedési pályát leírni.

     Nekiláttak hát a bővítésnek, persze nem árultak rögtön zsákbamacskát vagy pirospaprikát, nem lehet a dolgokat ilyen ukmukkfukk összecsapni, egy könyvkiadó maradjon a könyveknél, és ha könyv, meg kiadás, legyen akkor gyerekkönyvkiadás, az úgyis egy szépen és dinamikusan bővülő piaci szegmens, amiből lehet hasítani, meg részesedni.

     Igen ám, de a gyerekkönyv-kiadáshoz szükség van gyerekkönyvre is, szépirodalmi igényűre, mégis olvasmányosra, ne húzza a száját az Úgynevezett Szakma, de azért lehetőleg ne porosodjon a raktárban sem. Szépirodalmi igényű szövegeket szerencsére bőségesen találni nálunk, főleg olyantájt, mikor a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülete Aranyvackor-pályázatot ír ki. Mert arra aztán pályaművet küld jeles szerző és ifjú reménység egyaránt, nohát, a Tessloff Babilon is azon melegében felajánlott egy különdíjat a pályázaton.

     Ezt a különdíjat nem más nyerte meg, mint Tasnádi Emese. Mivel a pályázat témája a Mítoszok és legendák voltak, P. Szathmáry István illusztrátorral közösen mindenféle városi legendákról írtak-rajzoltak, de nem ám hétköznapi városi legendákról, hogy oszd meg ezt az oldalt százszor, és nyersz egy plazmatévét, vagy hogy a Nyugati téri felüljáró nem ért össze, hanem a Krumplifejű Masinisztáról, a Toronyóra szelleméről és az Állatkerti Munk Állatokról. Méghozzá olyan jól írtak és rajtoltak, hogy a Tessloff Babilon Kiadó azon nyomban nekik adta a különdíjat. Még egy marcipán vackort is kaptak mellé.

     Sok különdíj kiosztatott ám a Pályázaton, de leggyorsabban Tasnádi Emese könyve készült el. Alig telt el néhány hónap, és már ott kacagott a könyv a Vörösmarty téren, a sok egyéb könyvheti csemege mellett. Színes, bolondos borítójával messziről szólongatta a gyerekeket meg a könyvvásárló mamákat: mókás vagyok, különleges vagyok, harsogta.

     És az a gyerek, aki el is olvasta a könyvet, bizony csak bólogatni tudott erre. Márpedig amelyik gyerek – vagy felnőtt – kinyitotta, el is olvasta azon nyomban, mert ezt a könyvet nem lehetett ám csak úgy letenni. Beleragadt az olvasó markába, aztán csak akkor ragadt ki belőle, mikor már a tartalomjegyzéket és az impresszumot is elolvasta a végén.

     Hogy ez miért van, sokan gondolkodtak rajta. Többek szerint azért, mert frissek és újszerűek a történetek, de ez ostobaság, a friss és új dolgok nem szoktak ragadni, ha csak nem friss csirizről van szó, mert az mondjuk igen. Mások azt mondják, hogy azért, mert remekül harmonizál az illusztráció és a szöveg. Ez a magyarázat nagyon tudományosan hangzik, és van is benne talán valami, hiszen a képekre meg a mesékre is mondhatunk ilyeneket, hogy finoman ironikus, több szinten szólítja meg a különböző életkorú olvasót, mégis koherens egészet alkot, hogy ötletes mint téma, mint megvalósítás tekintetében, és, ugye, ha ezt mondhatjuk a képekre és a szövegre egyaránt, akkor azok valószínűleg harmonizálnak.

     De az igazság sokkalta faramucibb ennél. Nevének elhallgatását kérő, de biztos forrásból tudható, hogy a Tasnádi Emese Városi legendák című mesekönyve azért tapad letehetetlenül az olvasók kezébe, mert a szerző a kézirat megalkotása közben több száz kilogramm Eszterházas tortát és Gundeltakácspalacsintát fogyasztott el a (kötetben is szereplő) Mukicukiban. És nyalakodás után rendszeresen nem mosott kezet. A ragacsosság pedig átragadt a billentyűkre, a kéziratra, az illusztrációkra, könyvtervre (szegény László Zsuzsi napokig sikálkodott utána), és magukra a könyvekre is.

     Aki nem hisz a legendákban, próbálja ki személyesen. Maga is meglátja, hogy csak akkor tudja letenni a könyvet, amikor a harminckettedik oldalon elolvasta, hogy 2013, Tessloff Babilon Kiadó.

     Aztán mehet édes-ragacsos praclit mosni, és közben gondolkodhat, milyen jó dolog a termékskála-bővítés.

 

Tasnádi Emese: Városi legendák, illusztrálta P. Szathmáry István, Tessloff Babilon, Budapest, 2013, 32 oldal, 1870 Ft 

 


 

Főoldal

 

2013. november 06.
Szakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Szélyes-Pál Dániel verseiPapp Attila Zsolt verseiBorsodi L. László verseiKirály Farkas: Poljot ’89
Szakács István Péter: Az örökségBecsy András novelláiKovács Dominik − Kovács Viktor: Hideg falakBanner Zoltán: A fiam első levele
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg