Mészöly Ágnes
Városi Legendák
Mondják, Tasnádi Emese mesekönyvet írt.
A Tessloff Babilon jelentette meg. A Tessloff Babilon eddig leginkább ismeretterjesztőben utazott, ám mostanában összedugták a náluk a nagyokosok a fejüket, aztán gondolkodtak, mivel bővíthetnék a termékskálájukat, ha már van nekik. Mert a termékskála, az már olyan, hogy bővíteni kell, nem megy az, hogy a kiadó csak adogatja kifele az egyik Mi Micsodát a másik után a Bálnák és cetektől az Űrhajózásig, de soha nem bővít semmit a termékskálán. Így nem lehet növekedési pályát leírni.
Nekiláttak hát a bővítésnek, persze nem árultak rögtön zsákbamacskát vagy pirospaprikát, nem lehet a dolgokat ilyen ukmukkfukk összecsapni, egy könyvkiadó maradjon a könyveknél, és ha könyv, meg kiadás, legyen akkor gyerekkönyvkiadás, az úgyis egy szépen és dinamikusan bővülő piaci szegmens, amiből lehet hasítani, meg részesedni.
Igen ám, de a gyerekkönyv-kiadáshoz szükség van gyerekkönyvre is, szépirodalmi igényűre, mégis olvasmányosra, ne húzza a száját az Úgynevezett Szakma, de azért lehetőleg ne porosodjon a raktárban sem. Szépirodalmi igényű szövegeket szerencsére bőségesen találni nálunk, főleg olyantájt, mikor a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülete Aranyvackor-pályázatot ír ki. Mert arra aztán pályaművet küld jeles szerző és ifjú reménység egyaránt, nohát, a Tessloff Babilon is azon melegében felajánlott egy különdíjat a pályázaton.
Ezt a különdíjat nem más nyerte meg, mint Tasnádi Emese. Mivel a pályázat témája a Mítoszok és legendák voltak, P. Szathmáry István illusztrátorral közösen mindenféle városi legendákról írtak-rajzoltak, de nem ám hétköznapi városi legendákról, hogy oszd meg ezt az oldalt százszor, és nyersz egy plazmatévét, vagy hogy a Nyugati téri felüljáró nem ért össze, hanem a Krumplifejű Masinisztáról, a Toronyóra szelleméről és az Állatkerti Munk Állatokról. Méghozzá olyan jól írtak és rajtoltak, hogy a Tessloff Babilon Kiadó azon nyomban nekik adta a különdíjat. Még egy marcipán vackort is kaptak mellé.
Sok különdíj kiosztatott ám a Pályázaton, de leggyorsabban Tasnádi Emese könyve készült el. Alig telt el néhány hónap, és már ott kacagott a könyv a Vörösmarty téren, a sok egyéb könyvheti csemege mellett. Színes, bolondos borítójával messziről szólongatta a gyerekeket meg a könyvvásárló mamákat: mókás vagyok, különleges vagyok, harsogta.
És az a gyerek, aki el is olvasta a könyvet, bizony csak bólogatni tudott erre. Márpedig amelyik gyerek – vagy felnőtt – kinyitotta, el is olvasta azon nyomban, mert ezt a könyvet nem lehetett ám csak úgy letenni. Beleragadt az olvasó markába, aztán csak akkor ragadt ki belőle, mikor már a tartalomjegyzéket és az impresszumot is elolvasta a végén.
Hogy ez miért van, sokan gondolkodtak rajta. Többek szerint azért, mert frissek és újszerűek a történetek, de ez ostobaság, a friss és új dolgok nem szoktak ragadni, ha csak nem friss csirizről van szó, mert az mondjuk igen. Mások azt mondják, hogy azért, mert remekül harmonizál az illusztráció és a szöveg. Ez a magyarázat nagyon tudományosan hangzik, és van is benne talán valami, hiszen a képekre meg a mesékre is mondhatunk ilyeneket, hogy finoman ironikus, több szinten szólítja meg a különböző életkorú olvasót, mégis koherens egészet alkot, hogy ötletes mint téma, mint megvalósítás tekintetében, és, ugye, ha ezt mondhatjuk a képekre és a szövegre egyaránt, akkor azok valószínűleg harmonizálnak.
De az igazság sokkalta faramucibb ennél. Nevének elhallgatását kérő, de biztos forrásból tudható, hogy a Tasnádi Emese Városi legendák című mesekönyve azért tapad letehetetlenül az olvasók kezébe, mert a szerző a kézirat megalkotása közben több száz kilogramm Eszterházas tortát és Gundeltakácspalacsintát fogyasztott el a (kötetben is szereplő) Mukicukiban. És nyalakodás után rendszeresen nem mosott kezet. A ragacsosság pedig átragadt a billentyűkre, a kéziratra, az illusztrációkra, könyvtervre (szegény László Zsuzsi napokig sikálkodott utána), és magukra a könyvekre is.
Aki nem hisz a legendákban, próbálja ki személyesen. Maga is meglátja, hogy csak akkor tudja letenni a könyvet, amikor a harminckettedik oldalon elolvasta, hogy 2013, Tessloff Babilon Kiadó.
Aztán mehet édes-ragacsos praclit mosni, és közben gondolkodhat, milyen jó dolog a termékskála-bővítés.
Tasnádi Emese: Városi legendák, illusztrálta P. Szathmáry István, Tessloff Babilon, Budapest, 2013, 32 oldal, 1870 Ft
