Rácz I. Péter
„Szerencsére puhára esett”
Van itt ez a cica, ami már rögtön a Boribon és Annapanni-sorozat második kötetében, a Jó éjszakát, Annipanni!-ban fölbukkan (1972-ben!), és nyafog. Aztán… Na, de kicsoda Boribon? Akit a német kinder Bonifazként, a japán kodomo Brummiként emlegetnek. Kivéve, ha a szérián kívüli, legkorábbi, definiatív képeskönyvvel van dolguk, az 1958-ban(!) megjelent Boribon, a játékmackóval – ez esetben nekik is Boribon. Persze, mondhatnánk: ez a Boribon nem az a Boribon. Ez a szürke mackó Gabié és Gyurié, ráadásul felvágták a hasát – alakja a Télapó és Ezüstmackóban (1971) köszön vissza –, a 12 évvel későbbi Boribon és Annipanniban föltűnő szamócavadász pedig egyrészt barna, másrészt jobban hasonlít kései amerikai rokonára Tedre (mínusz obszcenitás és káromkodás). Antropomorf – beszél, cselekszik, fürdik, alszik, eszik, iszik, beteg, megsebesül, sír stb. –, kistestvérféle a kislány, Annipanni mellett. Olyan kisgyermeki alapszituációk, élmények résztvevőjének, problémáknak a szereplője, tulajdonságok megtestesítője, mint a szülinap, a téli hóemberépítés, a jószívűség, az irigység, kirándulás, betegség, focizás, mesélés. Nagyon vonzó, nagyon egyszerű, jelzésértékű, élénk színű rajzok által, redukált, világos, lényegretörő, pontos nyelven megszólalva – megszólítva az olvasót, a mesehallgató gyereket.
Nincs ez másként a sorozat tizenkettedik, az idei Könyvhétre kiadott legújabb részében sem. A „hosszú évek alatt” a cica jobbára a csak a „biodíszlet” szerepét töltötte be, pandanja a vissza-visszatérő kisfiú, Bence kutyája: Szuszi. A tavalyi Boribon házikójában felerősödött a jelenléte, szerepe, ismét meg is szólalt, amire egy „miaú”-n kívül (Annipanni, mesélj nekem! 2012) nem volt példa 1972 óta. Most pedig egyenesen – elmacskásodtunk – főszerepet kapott. (Nyilván nem kell a köteteket, a bennük szereplő történeteket a megjelenés évszáma alapján sorrendben olvasni, bár vannak ilyen, egymásra következő párok: első két kötet, illetve a Boribon beteg és Boribon kirándul.)
A történet könnyen követhető: a megriadt cica látszólag (azaz nem látjuk a lapokon) elvész, de egy tüsszenés elárulja később a tartózkodási helyét, s hogy a későbbiekben célirányosabban lehessen keresni, nevet ad neki Boribon. (Nincs spoilerveszély!) Vendégszerepekben különféle macsekok tűnnek föl a lapokon, erősítve a macskások elköteleződését a kötet iránt… Rajzilag semmi nem változott több mint negyven év óta, még a mackó – Gusztávra hajazó – három szál haja is ugyanúgy meredezik. A megcélzott korosztálynak (2-∞) azonban még mindig üdítően frissnek hat a jelenlegi gyermekkönyvi kontextusban is.
Marék Veronika: Boribon cicája, Pagony könyvek, Budapest, 2013, 40 oldal, 1590 Ft
