Fenyő D. György
Gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással?
Az ifjúsági irodalom fontos új irányzata igyekszik a kamaszok egyáltalán nem könnyed és harmonikus világához közelíteni és kulcsokat adni. A „boldog gyermekkor”, a „napfényes ifjúság” elképzeléséről sokan, sokszor és sokféleképpen elmondták már, hogy nem mindig boldog és napfényes. Már a kisgyerekek is folyamatosan küzdenek a családi viszályok, a betegségek, a halálesetek, az érthetetlen események, a bántások és bántódások sorozatával, ám kamaszkorban mindez az önismeret, az önkép, a saját világ és a család világának összeegyeztetésének konfliktusával, a különféle megfelelési helyzetekkel, az iskolai konfliktusoknak hálózatával is nehezül, és végképp nem teszi könnyűvé a kamaszkort. A gyerekek és kamaszok több okból is védtelenebbek, mint a felnőttek, amikor olyan súlyos élményekkel kell szembenézniük, mint a halál. Életükben először találkoznak vele, nincsenek kimunkált ideológiáik hozzá, nincsenek kész megoldási stratégiáik, érzelmileg intenzívebben élnek meg mindent, kevésbé van kialakult saját életük és stabil kapcsolatrendszerük. Amikor olvasmányaikban találkoznak halálesettel vagy pszichikai betegségekkel, autizmussal, anorexiával, leukémiával, örökbefogadással, homoszexuális párokkal, családi titkokkal, iskolai erőszakkal és faji megkülönböztetéssel, az kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezekről a témákról beszélgetni lehessen velük, és ne csak szembesüljenek ezekkel a problémákkal, hanem kerek történeteket olvassanak, embereket lássanak, akik hasonló gondokkal küzdenek, továbbá megoldási lehetőségeket, felfogásokat, életutakat és túlélési stratégiákat mutatnak.
A Szólít a szörny kamasz főhőse, Conor teljesen egyedül áll azzal a problémával, hogy anyja rákos beteg, az újabb és újabb orvosi próbálkozások nem hoznak eredményt, ő egyre csak gyengül, végül pedig meghal. De Conornak nemcsak azzal kell szembenéznie, hogy az anyja meghal, hanem azzal is, hogy erről nem beszél senki nyíltan, hogy a halált titkolózás, elhallgatás, megszépítés övezi, s a beteg rokonával, különösképpen a fiával szemben mindenki zavart érez, és vagy jóindulatú együttérzéssel, vagy hallgatással, vagy jópofáskodással, vagy erőltetett önfeledséggel próbálnak vele viselkedni. Conor magányos: beteg anyja mindvégig a betegségével van elfoglalva, nagyanyja a néma feladatteljesítésbe, a rend és kötelesség védelmébe menekül, tőlük külön élő apja egy másik, az óceán túlsó partján élő családjából, szó szerint és érzelmileg is távolról tekint már volt felesége és évek óta nem látott fia problémáira. A tanárok sajnálkozó együttérzéssel, fiú osztálytársai az áldozatnak szóló erőszakkal vagy közömbösen néznek rá, egyetlen fontos barátja-barátnője zavarodottan próbál neki segíteni. A jó és rossz szándékok, az értetlenségek és segíteni akarások ezen kusza hálózatában pedig Conor végképp egyedül marad.
Ezért jelennek meg éjszakai álmaiban rémképek, ezért jön el hozzá minden éjjel a tiszafa-szörny. Ez a szörny szembesíti őt a halállal, és miközben szörnyként rémisztő a megjelenése, mégis a legfontosabbá válik ezekben a napokban a főhős számára, mert ez az egyetlen szituáció – amikor saját gondolatainak, félelmeinek, előérzetének és magányának objektivációjával beszél –, amikor arról van szó, ami a legmélyebben érinti és foglalkoztatja. Meg kell tanulnia elengedni az édesanyját, és meg kell tanulnia kifejezni az érzelmeit, vagyis önmaga lenni. Ahogy a regény fogalmaz, meg kell tanulnia láthatóvá válni.
Conornak nagyon különböző érzésekkel kell megküzdenie: „Az eszeddel [mondja neki a szörny, vagyis belső hangja] könnyen elhiszed a kegyes hazugságokat, miközben tisztában vagy a fájdalmas igazsággal, ami a kegyes hazugságokat szükségessé teszi. És az elméd megbüntet, ha mindkettőben hiszel.
– De hogy lehet megküzdeni vele – kérdezte Conor rekedten. – Hogy lehet megküzdeni ezzel a sok ellentmondó érzéssel?
Úgy, hogy kimondod az igazat. […] Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz, A lényeg az, hogy mit cselekszel.”
Ezen a ponton már a könyv erkölcsi állásfoglalásáról és emberképéről van szó. Szabad-e elképzelnie egy gyereknek az édesanyja halálát? Szabad-e dühvel gondolnia nagyanyjára és apjára? Szabad-e álságosnak látnia a tanárok megértő pillantásait, osztálytársa pletykában feloldódó részvétét? Szabad-e megvernie az őt állandóan bántó osztálytársát, de úgy megverni, hogy egy életre megemlegesse? El szabad-e engednie az édesanyját?
Hasonlítsuk össze a regényből vett fenti idézetet egy másik szöveggel, a kultúránkban nagyon mélyen benne élő szöveggel, egy imával. A katolikus miserend kezdőénekében szerepel az alábbi gyónásszöveg: „Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással…” A katolikus miseszöveg nagyon tágan határozza meg az erkölcsi megítélés jogosultságát: a tett, a szó, a mulasztás mellett a gondolatra is kiterjeszti. A regény erkölcsi alapállása egészen más: a tettre – és a tett elmulasztására – érvényesnek tartja az erkölcs kategóriáit, a szó és a gondolat azonban, véli, nem esik az erkölcsi megítélés hatálya alá. Vagyis nem kell lelkiismeret-furdalást éreznie valakinek azért, mert elgondolta, hogy az anyjának meg kell halnia, és nem lehet elítélni valakit azért, mert beszél is erről. Ha pedig mindezeket kivonjuk az erkölcs hatásterülete alól, akkor Conornak joga lesz elképzelnie az anyja halálát, és lesz joga beszélni is róla. Így a kamaszfiú nem marad magára az érzelmek olyan súlyával – állítja a könyv –, ami már lebénítja, sodródó és tehetetlen bábbá teszi. Ezzel az erkölcsi alapállással a könyv a kimondás és megbeszélés lehetőségét teremti meg. Vagyis a halál problémájának megbeszélését egyrészt a történet által teszi lehetővé, másrészt tematizálja is a könyv, és arra kíván példát adni, hogy az átgondolás és kimondás által válik lehetségessé a halál elfogadása úgy, hogy az ne járjon sem bűntudattal, sem agresszióval.
Így ér véget a könyv:
„Conor egészen szorosan fogta az édesanyját.
Így tudta végül elengedni.”
(Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny, illusztrálta Jim Kay, fordította Szabó T. Anna, Vivandra Kiadó, Budapest, 2012. 216 oldal, 2950 Ft)
