Ex libris

 

 szolo.jpg

 

Nagy-Laczkó Balázs

 

Dologtalan augusztus

 

A majd mindig fullasztó meleggel érkező augusztus a múltban sem hathatott jobban a munkakedvre, mint manapság, amelyet a számos ismert, az augusztus első napjaihoz kapcsolódó népi dologtilalom (értsd: munkatilalom) is bizonyít.

Augusztus elején – Vasas Szent Péter ünnepén – az ember akkor jár el a legjobban a szőlője és leendő bora ügyében, ha messze kerüli a töveket és még csak feléjük se kacsint. A néphit szerint, ilyenkor elég csak belépni a venyigék közé és már meg is történik a baj! A szőlőszemek lehullanak, a termés meg odalesz. A szőlész, ha semmiképpen nem tudja távol tartani magát kedvenc fürtjeitől a hőségben, akkor már inkább a hűsítő pincét látogassa, vagy hűtött szóda társaságában keresse fel a tornácon az immáron kellemesen üdítő jelleget szerzett tavalyi szemeket. Jobban megéri.

De augusztus elején nemcsak a szőlőhegyek látogatását érdemes őseink szerint kerülni, hanem még a kenyérsütést se szabad túlságosan forszírozni. Hiába, én se szívesen tölteném az időmet a kemence tüzes társaságában, a negyvenfokos hőségben. Ha a tilalom ellenére valakit mégis kenyérsütésen kaptak, akkor az apátfalviak (Csongrád-Csanád) megkérdezték, hogy „nem félsz, hogy vassá válik a kenyered?” A társítás itt se véletlen: vasas a szent is, és bizony kemencében (kohóban) készül a vas is.

A dologtalan augusztusi felmenőink a szőlészkedés és kenyérsütögetés helyett inkább az időjárást figyelték. Úgy tartották, hogy amilyen az augusztus, éppen annak ellenkezője lesz a tél – mondjuk ebben nagy eséllyel amúgy se tévedhettek… Ha Vasas Szent Péter (augusztus 1.) és Lőrinc napja (augusztus 10.) között tartósan nagy a meleg, akkor a tél hideg lesz, ellenben, ha a napokban enyhül az idő, úgy a tél se vájja majd fagyos fogait a természetbe.

A „legszögedibb szögedi”, Bálint Sándor (1904–1980) jeles néprajzkutató különösen sok figyelmet szentelt ennek a bizonyos Vasas Szent Péternek, ami nem is csoda, hiszen személyében szeretett szülőhelye, a szegedi alsóvárosi gótikus templom középkori román stílusú elődjének védőszentjét tisztelhette. Nem véletlen, hogy a – nem túl sikeres – szegedi békét (1444) is éppen augusztus 1-jén kötötték az akkor éppen szembenálló magyar és török felek. Ahogy maga Bálint Sándor írja, a békét „már pár nap múlva, Domonkos napján (aug. 4.) megszegték. Estére kelvén hatalmas földindulás rengette meg a Várost [Szegedet], házak dőltek össze. A lehangolt nép ebben Isten ujját látta.” Mindezek mellett Vasas Szent Péter napja az 1738-as pestisjárványtól kezdve két évszázadon keresztül (1938-ig) Szeged városának fogadalmi napja is volt.

Az augusztusról sokaknak államalapítónk, a szintén szent István király képe ötlik a fejébe – neki viszont minden bizonnyal Vasas Szent Péter jutott az utolsó nyári hónapról az eszébe: kevesen tudják, hogy első királyunk az olaszországi Ravennában híres monostort alapított e szent tiszteletére. Eme dicső és ájtatos cselekedett mögött nem nehéz felfedezni a kiváló diplomatától származó világi megfontolásokat se: a korabeli Magyarországot a pápai székhellyel, Rómával összekötő fontos útvonalon található monostor alapító levelében István kikötötte, hogy „annak szerzetesei az ő követeit tisztességes vendégek gyanánt fogadják”. Vasas Szent Péter későbbi tiszteletét fedezhetjük fel abban is, hogy Luxemburgi Zsigmond király (1387–1437) a pesti kéthetes nyári vámmentes éves vásárt éppen Péter napi kezdettel engedélyezte a 14. század végén.

Persze a dologtilalmak hátterében a bágyasztó hőségen, a keresztény egyházi, lelkiségi okokon túl, mint mindig, most is ott állnak az antikvitás vélt vagy valós pogány, szakrális elemei. *

Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában így ír erről:

„Augusztus 1-jének pogány múltját kettős keresztény ünnep alapításával próbálta az egyház elfeledtetni. Ez a nap a katolikusok számára Szent Péter bilincsekből való szabadulásának emlékünnepe… A Szentírásban foglaltak szerint (ApCsel 12,1–11) Heródes Agrippa 42-ben idősebbik Jakabot lefejeztette, Pétert pedig börtönbe záratta, s ott nehéz vasban, szigorú őrizet alatt tartatta. Ám a rákövetkező éjjelen megjelent a börtönben az Úr angyala. Érintésére leestek Péter láncai, s az apostol az alvó őrök között észrevétlen távozhatott. Mind Jakab kivégzése, mind Péter szökése húsvétkor esett meg az Írás szerint, vagyis akkor, amikor a Szentföldön aratni kezdenek. Gyaníthatóan az aratás európai időpontja miatt tétette az egyház Jakab napját július 25-ére, Péter szabadulásának ünnepét pedig augusztus 1-jére. Ezen a napon szentelték föl a csoda emlékére emelt római San Pietro in Vincoli templomot. Az erről szóló egykorú, V. századi hivatalos bejelentés azt írja, hogy az ünnepnapot egy pogány császári ünnep helyettesítésére iktatták a naptárba (nyilván Augustus már említett ünnepéről van szó). Végső soron azonban Szent Péter bilincseinek ünnepe, a naptári szomszédságban köszöntött mártír Jakabbal Lug bilincseit és halálát volt hivatva helyettesíteni.”

 

Arra, hogy ki is az a Lug, szintén Jankovics Marcelltől kölcsönzöm az augusztus nyitányaként és írásom zárásaként a feleletet:

A nyári napfordulót követő 40. nap, augusztus 1-je a kelták évszakzáró és -nyitó ünnepe volt. (Épp csak megemlítem, hogy Kínában is augusztus első napjaiban kezdődik az ősz.) Lugnasad így hívták az ünnepet – a másik három kelta évszakünneptől eltérően ma már csak a Brit-szigeteken él, persze álnéven és megváltozott formában, de, éppen az eltüntetésére tett, eredményesnek hitt kísérletek árulják el, hogy valamikor Európa-szerte ünnepszámba ment. Lug isten volt, aki több kelta alapítású városnak adta a nevét. Így Lyonnak (Lugdunum), Laonnak, Leydennek és Carlislenak (Caer Lugubalion)… [Lug] A hagyomány szerint augusztus 1-jén halt meg, az időpont még a gabona-, illetve kenyéristenek vonásaival is megajándékozza.

 

----

*Zárójel: A szakrális elem vagy éppen jelenség a mindenkori régész Jolly Jokere, mely minden körülmények, meghatározhatatlan régészeti jelenségek, beazonosíthatatlan régészeti objektumok, ismeretlen funkciójú tárgyleletekkel való múzeumi és lelőhelyi váratlan találkozás során végső menedékként előrántható, különösen, amikor valami külső kényszer az archeológust arra kényszeríti, hogy az adott leletről, objektumról, jelenségről színt valljon. A régész ilyenkor megköszörüli a torkát és a spakniját, majd igyekezve határozott képet ölteni, keményen rávágja: ez egy szakrális jelenség!

 


Főoldal

2022. augusztus 01.
Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Szerényi Tamás: A vízpartonTakács Adél: Szivattyú
Öltözködő és költözködő lombjainkBandi plébános, a református lelkész
Bali Anikó verseinéz – Istók Anna Závada Péter-paródiájaAcsai Roland verseiBenyó Tamás versei
Fehér Béla: Meghívás karóba húzásraSzíverősítők és egyéb ösztrogének – Rimóczi László Kiss Judit Ágnes-paródiájaKiss László: A titokMert ha – Végh Attila Krasznahorkai László-paródiája
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png