Versek

 Karacsonyi Zsolt közepmeret jo

 

Karácsonyi Zsolt

 

Lezárt szabadvers

 

Ma elférek egy lezárt szabadversben, mert kijutottam minden súly alól.
Úgy is vagyok, ha közben ág se rezzen. Nem volt, nem is lesz
több dimenzióm. A törzsi lét többé már nem feszélyez.
Hozzászoktam régóta a veszélyhez, hogy szelek nélkül
is úszik a hajó.

Délelőtt van, és érzi ínyvitorlám az összes eljövendő ízeket.
A délután is azért alkonyul rám, mert bárhol, bármit
újrakezdhetek.

Nem mozdulok, de mégis van egy mondat, ami a régi
terv szerint halad. Csörömpölnek a fáradt véredények,
és utolér a mosókonyhaszag.

Jelzi ez is, hogy véget ér a vers.

Lezárt lesz és elérhető.

Szabad.

 

Húzás és törés

 

Meghúztam a vonalat és nem törtem át.
Talán azért, mert a vonal láthatatlan maradt.
Addig gyötörtem agyamat, amíg
látni kezdtem azt a vonalat.

Történt mindez a legelső napon.

Felkeltem, kávét ittam, valahogy elkezdődött
a második nap is. Félrevonult minden, ami
láthatóan hamis, de ettől mégsem jelent meg
az igazság, csak egy üzenet érkezett,
hogy a világot teknősök tartják –
Akhilleusz ezek között bolyong.

 

Pentheszileia továbbra is: éles akár a Hold.


Felöltöztem, vonatra szálltam, eljutottam megint
a Partra, ahol a hullámokat nem látja csak az,
aki semmiképp nem akarja. Az üres idő öbleiből
teljesen hiányzott a tenger, újabb vonalat húztam
a homokban, óvatosabban és megsokszorozott
figyelemmel. A vonal tökéletes lett, és talán éppen ezért
ezúttal sem törhettem át. Vihar készült, de a perc
peremén még fellángolt a napsütötte sáv.

Most este van, és az éj vonalán túl,
azt mondják, újabb nap lakik.

 

Ha el is kezdtem ezt a verset,
már nem fejezhetem be hajnalig.

 

A versek a Bárka 2014/2-es számában jelentek meg, az első a szerző kézírásával.

 


 Főoldal

2014. április 04.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png