Színház

Fazekas Sándor

 

Vihar Gyulán

Gyulai Várszínház, Shakespeare Fesztivál

 

Az Erkel Ferenc Művelődési Központban összegyűlt várszínházi közönség 2019. július 10-én este A vihart láthatta a Szabadkai Népszínház magyar társulatának előadásában. Shakespeare utolsó darabja számos izgalmas kérdést felvet, és komoly feladatot ad annak, aki elő meri venni. Hernyák György rendezésében több szempontból át- és újraértelmeződött a darab, és a négyszáz éves mű igencsak aktuálissá vált. Fazekas Sándor beszámolója.

 

A történet alapvetően meseszerű; egy egzotikus szigeten járunk. A kiinduló hajótörési jelenet ironikus aláfestést kap Ariel keménykalapos, burleszkfigurára emlékeztető karakterének előadásában, akit Pálfi Ervin kelt életre. Erre az ironizálásra máris szükség van, hiszen akik szenvednek – s ez a jelenetben a hajósokhoz fűződő pökhendi hozzáállásból derülne ki, ha a nagy zűrzavarban hallanánk, amit mondanak. A darabot gyors tempóban adják elő, de ez csak itt okozott egy kis problémát. Már kezdettől fogva látszik, hogy Antonio, Milánó trónbitorló hercege, és Alonso, a nápolyi király a hatalom által megrontott figurák; ha azonban nem értjük pontosan, hogy mi történik a hajótörés-jelenetben, csak Prosperótól tudjuk meg, ki kicsoda, és ez másodlagos információ, s nem erősíti meg előismeretünk. A darab dramaturgiája számos nehézség elé állítja a rendezőt, hiszen vérbeli problémaszínművel állunk szemben: a néző nem lehet biztos benne, hogy a törvényes herceg, a sziget ura, a mágus Prospero nem ugyanakkora zsarnok-e, mint öccse, Antonio.

 

Vihar1.jpg

 

Utóbbi szereplő esetében nincs kétség, és Mezei Zoltán meggyőzően hozza is az erőteljes intrikus figuráját. Prospero tulajdonképpen Prospera: Vicei Natália karaktere jóval összetettebb, problematikusabb jellem, és ezeket a problémákat a darab egyáltalán nem iparkodott a szőnyeg alá söpörni, „megoldani”, sőt, elmélyítette és feltárta azokat. A kezdőkép boszorkányszerű, a Csongor és Tünde Mirígyét idéző felbukkanása után is időről időre zsarnokként lép fel, uralma ellen pedig nem csupán átmenetileg Ariel, és végig Kalibán, hanem leánya, Miranda is fellázad, s ez eltérés az eredeti történethez képest: anyja parancsát megtagadva – részben Ariel hatására – szeretkezésbe bonyolódik Ferdinánddal. A fiatal szerelmespár is jól illeszkedett a történetbe: Verebes Andrea és Hajdú Tamás játéka meggyőző, bár karaktereik jelentősen elmozdulnak az eredetihez képest.

 

Vihar2.jpg

 

Miranda törékeny, széltől is óvott, engedelmes üdvöskéből egy kicsit tenyeres-talpas, tapasztalatlan, de a testi szerelem és az önállóság ízére gyorsan ráérző figurát alakít, míg Ferdinándból a drámabeli jó és türelmes ideális ifjúból egy milánói dzsigoló válik, aki igencsak ért a nők meghódításához, de egy fahasábot már nem tenne odébb kedveséért, bár verbálisan természetesen erőteljes retorikával igyekszik meghódítani a nőt; igaz, Ariel segítsége nélkül elképzelhető, hogy nem sokra menne. Dramaturgiailag szerencsés ez a változtatás, mert relativizálja Miranda lázadásának értékét: lehet, hogy csak egy felszínes szerelem készteti az anyjával való szembeszegülésre. Ariel könnyed, jól kitalált figurája ellentétben van Kalibán alakjával, akiben maradt még továbbgondolási lehetőség, vélhetőleg azért, mert a szerepet alakító színész a gyulai előadásra kicserélődött. A más darabokból, leginkább Shakespeare-ből beépített vendégszövegek a helyükön voltak, Kalibán például lázadását III. Richárd nagymonológjával igazolta. Valóban lehetett volna ebbe az irányba mélyíteni a karaktert, de akkor nem ártott volna kezdettől így felépíteni azt, ez azonban nem következett be.

A hatalom természetéről elmélkedő zárlat a darab valódi csúcspontja, és a pálcáját eltörő Prospero már uralja a közönségét és a színpadot; a darab közben egy-egy ponton kevésbé volt meggyőző, de amikor a mély érzelmekre és a vívódásra került a sor (Mirandát például Hamlet Opheliát pirongató szavaival bírálja, mikor kiderül leánya árulása), akkor elemében van. A darab lezárása jóval komorabb, mint Shakespeare eredeti változatában: a 66. szonett (Fáradt vagyok, ringass el, óh halál) átírt változata telitalálat a darabhoz, mint ahogyan a fenyegetően lógó, de végül használatlan fojtóhurkok is, amelyek a hatalom sötét oldalát jelképezik.

 

Vihar3.jpg

 

A zenei aláfestések is ültek, különösen az, amelyik Az ötödik elem című Luc Besson-filmből ismert Verdi-ária techno feldolgozása volt, Ariel egyoldalú küzdelme közben az árulókkal. A hatalom megrontja az embert? – kérdezi a lezárás, Prospero példáján mutatva, hogy ez valóban kérdés. Shakespeare búcsúja a színpadtól ezúttal szkeptikus és ironikus olvasatban kerül elénk, és ez jól áll neki. Gonzalo utópiáját, amelyben egy természeti népek módjára élő társadalmat fest le, kikacagják: ennek megvalósulási esélyei igen-igen csekélyek. Ez pedig az ember gyarló mivolta és hataloméhsége miatt van; a rendezés nyitva hagyja a kérdést, vajon Prospero árulói megjavulnak-e attól az irgalomtól, amellyel Prospero részesíti őket. Nem tehet mást, hiszen ráismer hatalmának zsarnoki jellegére, ezt az elemet még nyilvánvalóbban felszínre hozza az előadás, mint az eredeti műben.

A megvalósítás és egy-két szereplő karakterének kidolgozatlansága miatt az élmény nem volt teljes, de a rendezés koncepciója és a számos jó ötlet izgalmassá és továbbgondolásra méltóvá tette az előadást.

 


Főoldal

2019. július 25.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA