Balogh Tibor
Papíravar
Huszonötödször találkoztak e nyárelőn Kisvárdán, a határainkon kívül alkotó színtársulatok (Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja). Pénzügyi megszorítások árnyékában, méltó szerénységgel jubiláltak. A hagyományaikhoz méltóan, hiszen vadromantikus kaland volt hajdan a szereplésük. Kezdetben nem is meghívott teátrumok érkeztek, hanem egyéni turistaként szivárogtak be az országba a színészek, és a strandon egyesültek társulattá. Illegálisan. Szeretetteljes hangulat uralkodott. Örömteli napok. A viszontlátás boldogsága. Amikor itt lehetettek, akkor felszabadultak. Magyarország ölelését érezték. Kisvárdához köthető az újvidékiek, a beregszásziak berobbanása. Akkor még nem küzdöttek – játszottak az emberek. Aztán fesztivállá hivatalosodott a dzsembori.
A díjosztás megoszt. Szégyellni valóvá válnak az otthoni közönség által szeretett előadások, a versengésben elkezdődik az egynemű formanyelvi különlegesség ideáljához való igazodás, az esztétikai asszimiláció. Számomra a színházi formanyelv még kiérződő helyi zamata teszi izgalmassá a határon túlról érkező előadásokat. Ezért választottam ki tudósításra a tizenkét versenyelődás közül egy pályakezdő, székelyföldön született rendező munkáját. Balogh Attila a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatával vitte színre John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka c. darabját.
Aki látta régen a kaposváriak, vagy újabban a sepsiszentgyörgyiek előadását, az igen meglepődik, hogy az ír kocsmabelső helyett, éjjeli sírkertben találja magát. Papíravar hull a zsinórpadlásról, füst gomolyog, bagoly huhog, és madárcsőrű kísértet bolyong a sírkövek között. (Sajnos nem hirdeti a színlap, hogy olyan átdolgozást látunk, amely túlvezeti az eredeti végén a történetet, s azt sem, hogy Benedek Zsolt új fordítása nem a szerző szavainak visszaadására, hanem a darabbeli szereplők tudatszintjének leképezésére készült.)
Az alaptörténet amúgy változatlan: tartós hőshiányban szenved a nyugat-ír populáció, kell már ide valaki, mondjuk egy apagyilkos. Csapos sincs a községi kocsmában, ráadásul a kocsmáros reménybeli veje amolyan lányforma málé – Kányádi Szilárd Shawnja mértékkel adagoltan bigott-debil. A rogyadozó lábú Christopher Mahon jön, lát és győz: elhódítja a kocsmáros lányát, majd megnyeri a regionális spartakiádot is. Nem sokáig maradhat azonban a nyugati világ bajnoka, mert felbukkan a füstből az elégtelen alapossággal agyonvert apuka – hőstett hiányában a hősi státusz megszűnik.
A cselekményi toldalék: miután a másodszori, ásós agyoncsapási kísérlet szintúgy sikertelennek bizonyult, nadrágszíjas megfojtás következik. Hatékony a projekt, ám hirtelen színre lebben az édesanya szelleme. Sugallatára, a fiú újraéleszti apját, aki immár nem kergeti őt vissza a farmra; engedi, hogy kiszakítsa a deszkapalánkot, s elinduljon a maga útján.
Meghal lélekben az apagyilkos gyermek, és bizakodó férfiként támad fel. Egger Géza szerepe következetesen felépített. Imbolygó-roskatag, tán befüvezett csövesként áll elénk, hogy aztán engedelmeskedjék a népakaratnak, hagyja kiválasztatni magát. „Szép beszédű nyelve” – a szentírás szekvenciaképletét idéző formulák, parafrázisok – hangsúllyal elválik a falu népének szóhasználatától. Utóbbi konstruált nyelv, ihletője a csángó, de azzal nem azonos. Tudatos rendezői törekvés, hogy a népbeszéd tartalma homyályban maradjon; inkább a színpadi mozdulatsorokból legyenek kikövetkeztethetők a szándék- és kedélyváltakozások, semmint a szavak megértése által. A két kultúraszint között Pegeen az egyik híd. A kocsmáros lánya – Sándor Anna – az előadás nyitányaként közönséges altesti impulzusokkal igyekszik vőlegényét tettleges szerelmi színvallásra késztetni. A férfierejű karatékalány aztán, rituális fürdőjével, haja kibontásával madonnaarcot ölt. Beszédét igyekszik a választékos szférához emelni – ez bőséges nyelvi komikumforrás.
A másik híd Özvegy Quinné. Márkó Eszter a misztikus oltalmazó – számomra az este legszíngazdagabb alakítása. Fehér madárfej-csontváz álarccal, fekete ruhájában a legelőször őt pillanatjuk meg: bolyong az éji temető sírkövei között, amely közepén a temetőkút látható. A temető a kocsma, a temetőkút a söntéspult, „mert itt az élők is olyanok, mintha hóttak lennének.” Az „itt” nem Székelyföld és nem Írország, a megértési zavar nem magyarok és románok, nem írek és angolok között keletkezik, hanem az apák és fiúk között. A fiú számára kezdetben érthetetlen a felnőtt szó; fokozatosan válik egyre kevésbé zavarossá az idő (a játékidő) múltán, ahogyan az elméje megvilágosodik. Az oltalmazó kísértet, természetesen a sírjából visszajáró édesanya. Az Öreg Mahon – Tóth Páll Miklós – a fiának az anyja helyett anyja: brutális barom, de már nem igazi szörnyeteg, mint amilyen az ő apja volt. A gyerek pedig egy lefogott berbécs (kos) nyakát sem meri (nincs szíve) elvágni. Ez a gyermeki főbűne, hogy lelket tulajdonít az állatnak – ide hitványodott (férfiatlanodott) a mai korosztály. Mintha Peer Gyntöt játszanának Aase-papával.
Balogh Attila az intellektuel-nemzedéke férfi életélményét fogalmazza meg. Tapasztalatgyűjtés vár rá a pályáján, ugyanakkor szituációérzékenysége, színészvezetése láttán nem gondolom tévedésnek, hogy 2012-ben a legjobb kezdő rendezésért járó díjra jelölte a Román Színházi Szövetség (UNITER) a Trakhiszi nők című Szophoklész-tragédia sepsiszentgyörgyi színpadra állításáért. Fogunk még hallani felőle.
MAGYAR SZÍNHÁZAK 25. jubileumi KISVÁRDAI FESZTIVÁLJA DÍJAZOTTAI
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma több évtizedes kiemelkedő művészi teljesítményéért Életmű-díjat adományoz a csíkszeredai Csiki Játékszín színművészének, Fülöp Zoltánnak.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma több évtizedes kiemelkedő művészi és pedagógiai munkájáért Életmű-díjat adományoz az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanárának, Hernyák György rendezőnek.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felajánlott Fődíjat a szakmai zsűri döntése alapján a Magyar Színházak 25. Kisvárdai Fesztiváljának legjobb előadásáért az Újvidéki Színház OPERA ULTIMA című előadása kapja.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felajánlott díjat a szakmai zsűri döntése alapján a Magyar Színházak 25. Kisvárdai Fesztiválján a Marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Székely Csaba BÁNYAVAKSÁG című produkciója kapta.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felajánlott díjat a szakmai zsűri döntése alapján megosztva
-Marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának közös produkciójában bemutatott, Székely Csaba Bányavakság című előadásában Iringó szerepének megformálásáért
NAGY DOROTTYA.
-és a Marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának közös produkciójában bemutatott, Székely Csaba Bányavakság című előadásában Florin szerepének megformálásáért BÁNYAI KELEMEN BARNA kapta.
A Kisvárdai város díját a szakmai zsűri döntése alapján a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar színház Pintér Béla – Darvas Benedek Parasztopera című előadásban az Anya szerepének megformálásáért Tokai Andrea kapta.
Kisvárda város polgármesterének díját a szakmai zsűri döntése alapján a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színésznője, Béres Márta kapta.
A Kisvárdai Várszínház által „a legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati díjat – a szakmai zsűri döntése alapján a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat John Synge A nyugati világ bajnoka című előadásában nyújtott kiemelkedő alakításáért
EGGER GÉZA kapta.
A Kisvárdai Várszínház által felajánlott egyéni díjat a szakmai zsűri döntése alapján a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Spiró György: Az Imposztor előadásában nyújtott alakításáért D. ALBU ANNAMÁRIA kapta
A Kisvárdai Várszínház által felajánlott egyéni díjat a szakmai zsűri döntése alapján a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Spiró György Az Imposztor, valamint a Marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának közös produkciójában, Székely Csaba Bányavakság című előadásában nyújtott alakításáért SZAKÁCS LÁSZLÓ kapta.
Kisvárda város közönségdíját a közönségzsűri döntése alapján a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Az IMPOSZTOR című előadása kapta.
