Borsodi L. László

A régi kert 

A kert,
a régi kert
csöndben.
Csöndjében méla fák
árnya.
Árnyaknak álma: 

varjúraj röppen.  



Kié a kert?

         In memoriam Áprily Lajos 

Kié a kert, én nem tudom
– álmom űzi, rettent a gyom. 

Nincsen itt fa, csupán az ág,
ne haragudj, nem lesz virág. 

A kerten túl egy kert lobog:
árnyék a test, az arcotok. 

Mozdul a szél, mozdulna már:
mocsár az ég. És nincs madár.  



Madaraim 

Madaraim elrepültek
–tenyeremből ettek nemrég.
Égből jöttek, vittek mindent,
tarka tolluk már csak emlék. 

És a csőrük! Hogy trilláztak!
Széles ívben hogy’ röppentek!
Szökdécseltek könnyed lábbal
– nem tudták, hogy milyen szépek! 

Hosszú, tömör éjjeleken
álmaimban visszaszállnak.
Égből jönnek, és csőrükkel
szívem közepébe vágnak.     

Megjelent a Bárka 2009/1. számában.

---

Kiss Judit Ágnes versei
Hecker Héla versei
Magyari Barna verse
Murányi Zita prózája
Kalász Márton versei
Egressy Zoltán prózája
Acsai Roland versei
Rapai Ágnes versei
Géczi János verse
Simek Valéria versei

Főlap