Versek

 

 D__vid_P__ter_m__ret.jpg

 

Dávid Péter

 

Ecce homo


legyen főleg okker
az arany mocskosabb testvére
néhány koszoszöld vagy fáradtszürke folttal
sok alak karok lábak fölfelé és félre
szövet hullámzik zajong
közöttük tompa árnyék is lehet
üvöltő arcok mozgó masszája
– takonytömeg ordítva feszítsdmeget
szúrja lándzsa pontba a perspektívát
katonák – őrei a bomló rendnek
csak osztozkodók és kockavetők
az oszlopok mögött halványan megrekednek

a király meg csak álljon
köntöse földre folyó bíbor
elnézve a kereteken át
ott fonja már a létezés tűfoknyi
szemű fénylő halászhálóját

csak nem marad már hely
mindenre nem elég a vászon
nem fér ami maradéknak is kevés
nem lesz hely az égnek
csak tetőkön túli kék derengés

de – ilyen az ember ecce homo
kék derengés a mocsok felett
tompa árnyék, ordított feszítsdmeg
és földre folyt festék és összetört ecset

 


Főoldal

2024. április 11.
Elek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Egressy Zoltán verseiSzabó T. Anna: Alkalmi és rögtönzött versekFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnek
Grecsó Krisztián: Apám üzentBanner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: Eltűnők
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png