Versek

 

 D__vid_P__ter_m__ret.jpg

 

Dávid Péter

 

Ecce homo


legyen főleg okker
az arany mocskosabb testvére
néhány koszoszöld vagy fáradtszürke folttal
sok alak karok lábak fölfelé és félre
szövet hullámzik zajong
közöttük tompa árnyék is lehet
üvöltő arcok mozgó masszája
– takonytömeg ordítva feszítsdmeget
szúrja lándzsa pontba a perspektívát
katonák – őrei a bomló rendnek
csak osztozkodók és kockavetők
az oszlopok mögött halványan megrekednek

a király meg csak álljon
köntöse földre folyó bíbor
elnézve a kereteken át
ott fonja már a létezés tűfoknyi
szemű fénylő halászhálóját

csak nem marad már hely
mindenre nem elég a vászon
nem fér ami maradéknak is kevés
nem lesz hely az égnek
csak tetőkön túli kék derengés

de – ilyen az ember ecce homo
kék derengés a mocsok felett
tompa árnyék, ordított feszítsdmeg
és földre folyt festék és összetört ecset

 


Főoldal

2024. április 11.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Magad lehetszHáy János: TermoszBíró József verseiKürti László versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png