Alkonyak



Fénymásolt napok

Ötnapos józanság
Minden szimpla
A nap lement megúszta
Az ócska hasonlatot

Az est vak és süket
A fejembe költözött
Nem tudok semmi újat
Csak a szokásos fekete lepel

Iroda számítógép tehéntelep
Parkoló autó kapuzárás
Fénymásolt napok nőnek fölém
Nincs itt semmiféle költészet

*

Macska húzza az est fonalát
A szél orsója felpörög
Bikavérben állnak az üszők
Az alkony vöröse kilötyög

Fólia puffad hullámzik
Rojtos széle a holdnak int
Serceg a lefulladt motor
Kihűl minden mi odakint

Nincs itt semmiféle józanság
A zajok ittasan ejtett szavak
Az éj sűrű Unicumjában
Tudatlan állatok alszanak



Adalékok

Tavaszi este van
Tegnap állítottuk át az órát
Figyelgetem amúgy hány óra lenne

A másodjára nyírt gyep besűrűsödött
Rigó keresgél az udvaron
Észrevette a macska

Egyszerű napok ezek
Most tényleg nem fáj a hétfő
Minden adott a boldogsághoz

Eddig is minden adott volt
Csak a boldogság nem
Az adalékok egymást boldogították

A zárt kert megnyugtat
Alig van pulzusom
Most kéne vérnyomást mérni

De mire kiszaladok a mérőért
Felmegy bennem a pumpa
Mire boldog lehetnék már nem megy

Na jó ne dramatizáljam túl a dolgokat
Ez maga a boldogság viszont
Csalódott vagyok mert többre számítottam

Közben átszámítottam a francia kenyeret
Hat szelet olyan, mint kilósból a kettő
Nem minősül bezabálásnak

Jó lesz lezárni a mai témát
Mert nem igazán jellemző rám
Hogy hosszú verseket írok

Így a végére bevallom az éjjel azt álmodtam
Meghalt az egyik gyermekkori barátom
Egész nap hatással volt rám azért ez a vers