Versek

 

 Zsille_G__bor.jpg

 

Zsille Gábor

 

Teológiai kétely

 

Ha Isten, akit hiszek és vallok,
elfordítja arcát a bűnöstől,
s erősen helyteleníti a bűnt,
akkor miért alkotta az embert
úgy, hogy az Istennek tetsző létmód,
az úgynevezett erényes élet
elviselhetetlenül unalmas?

A dogmatika ezt nem tárgyalja,
Aquinói másfelé néz, hallgat.
Ágostonnak nem volt nehéz dolga:
mielőtt szent lett, kiélte magát
rendesen, ahogy a csövön kifért.
Én viszont valahányszor azt hallom:
erkölcsös élet, ásítanom kell.

Ha majd ágyhoz kötve, pisiszagban
fekszünk egy félhomályos szobában,
s a hatféle gyógyszer fátyolán át
eszünkbe villan egy kis boldogság,
arcunkra mosolyt nem az rajzol, hogy
megállás nélkül józanok voltunk,
s esténként tízkor aludni tértünk,

nem az lesz, félő, a fő vigaszunk,
hogy mindennap rózsafüzéreztünk,
nem volt garázsvitánk a szomszéddal
és nem tartoztunk soha senkinek –
hanem a bál, mikor a sötétben
az a jóleső huncutság történt,
na meg a Béla legénybúcsúja…

Ami az életbe izgalmat hoz,
az mind paráznaság, kicsapongás,
mámor, kaland, szenvedély, léhaság,
torkosság, édes titok, függőség,
plusz egy szüreti nap a présházban…
Az erkölcsös élet hótt unalmas.
Pap legyen a talpán, aki bírja.

 

Bölcseleti kétely

 

Mit tanultunk Senecától?
Éppen annyit, mint a többi
régen halott bölcselőtől:
szinte semmit.

Minden nóta változatlan,
minden sebünk ma is lüktet,
ugyanannyi fogoly senyved
és eseng itt,

mint Lucius életében.
Sőt, még több, és több a rablánc.
Okulhattunk volna pedig
egy szemernyit

kétezer esztendő alatt
harag, gyűlölet, szorongás,
türelem, öröm dolgában,
a keservit.

„Nem élni jó, de jól élni” –

csak ennyit tanultunk tőle,
ebből viszont nem sikerült
gyakorlatba átültetni
szinte semmit.

 

Megjelent a Bárka 2023/6-os számában. 


Főoldal

2024. január 18.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png