Versek

 

10.Partmann_Tibor_-_k__p1.jpg

 

Partmann Tibor

 

Hantok kopogása


s csak kopognak
a hantok, mintha a
külvilág önkéntelenül
is visszafogott zaja
kérne bebocsátást a
gondosan gyalult
tölgyfedél mögé, az
örök csend épphogy
testszűknyi zugába.

s csak kopognak
a hantok, mint
szapora cipőtalpak
éles rikoltásai egy
fapadló hűvösén, és az
égbe kavargó tompa
nesz mintha valóban
egy végső menekülés
lábnyomait őrizné.

s csak kopognak
a hantok, és minden
egyes koppanással
tovább szűkül a jelen, míg a
létezés egyre nagyobb része
válik múlttá. S ami marad,
az csupán a szerves
valóság szervetlen
emlékké fátyolosodása.

s csak kopognak
a hantok, s így, rögönként
fedi el a szakadéknak
érzett gödörmélyt.
bár a halom alig
emelkedik a talaj szikkadt
szintje fölé, mégis egy
hegy súlyával térdel rá a
megváltoztathatatlanra.

s csak kopognak
a hantok, és vége,
s a gyászkendőként
hullámzó, olajfoltokkal
vakított óceánok sem
feszíthetnek olyan
távolságot, mint az
a végső, másfél
méternyi tömör föld

 

Tartósítás


A kiszárított virág nagyon
sérülékeny, könnyen eltörik,
végül elporladhat
– mondod,
míg a tartósításra próbálsz
ki újabb módszereket. Most
éppen glicerin és lakk – biztos
valami botanikával foglalkozó
internetes oldalon olvastad.
Talán nem is a növényt,
hanem az adott pillanat
szirmainak múló kékjét
próbálod így konzerválni.
Nem tudom, a te egyik
kísérleti technikádnak
köszönhető-e, hogy közös
emlékeink tartósítása
tökéletesnek mondható – ezen
gondolkodom, amíg kezem
egy nylon zacskót babrál –
akár ezer év alatt sem bomlik le

 

pontok össze-visszasága

azt mondtad te ennek
az egésznek a végére
pontot tettél én meg
nem értettem hisz egy
pont odabiggyesztésénél
pontosabb lenne egy
felkiáltójel vagy csak
egyszerűen kiegyenesíteni
egy sarkot kitöltöd bennem
a rendelkezésre álló hiányt
pedig azt hittem hogy
szöveteim veszik fel
tárolóedény-bőröm amorfságát
ez lenne az össze-visszaság
anatómiája valójában azonban
nagyobb a rend mint egy
sorozatgyilkos agyában de
te ne lődd le előre a poént
inkább írjuk át együtt hisz
nem az a lényeg hogy valóság
legyen hanem az hogy igaz

 

Megjelent a Bárka 2020/2-es számában.


Főoldal

2020. május 20.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA