Mohácsi Balázs
júliusban viszonyom van az éggel
potozky lászlónak
a térpékek szépen kisütöttek mindent
héjkérgem mi egyébként durván tör ínyt
légritka rétben akár foszló lágyra is megpuhul
akár ez is lehet egy verselsütés vagy játszórét
alkonyatban belép az ablakon a sírás a nevetés
királykék alapon hidegsárga pöttyök ahogy
csillagcsóvák lyuggatják meg az éjpapírt vagy
egy madár emléke búzatábla felett szélvédőn
keresztül mint aki széllel szembe szárnyal
mégis egy helyben repül fél percre dinamikus
zománcfestményben három hétig táj vagyok
önmaga fölé hajoló és van bennem egy falu
a faluban zsoltár kenyérbélillatú
ha zuhanórepülésben hozzám lemerülsz
az akvárium üvegén át kiintegetünk
zölden libikókázó önmagunknak.
romépítés
halmai tamásnak
a koronában lebegő törmeléket szűröm
összeáll-e dömperré billentyűzetté
harsonává vagy bármi más zöldfejű dologgá
féksötétben völgytorokban folytonosan
vállalni kell a hipotézis kockázatát
a gondolatok vízesését örvénylő fekete lyukait
az eseményhorizont-fodrokat a hangkép-
zőszervek vadrácsos dimenziófalát a hordalék
kartácsviharát és a szem szitáló nyugalmát
ami maga a költemény szemüveg nyelvkészülék
vegyesfajú társas kifutó röviden élet
végigérni rajta és elégedetten kiborulni
kibetűzni kibasszusszólózni kiszúrni a véget.
szép hasáb
mekis d. jánosnak
a hétköznapok ihlettelenségében újabb és
újabb verseket felejtek el egy-két szóból
kibomolható jegyzékét felhőséták lila
nyugathasadásának reflektorszerpentineknek
bajuszpödrő és mikuláskossuthszakáll-
mosolyoknak szóemlékeket szűrök akár
pálinkát díszüvegbe sziláin át planktont
a bálna esetleg másik vers törmelékét
a koronában néha megfordulok egy-egy szonett
után de egyébként igyekszem toronyiránt felhőzni
előre mindig tovább igencsak ironikus hogy
éppen itt akadok meg ebben a szövegben először
komolyabban amikor verset akarok írni csak rossz
hasonlataim vannak a nyelv gomolyog bennem
mint a baszdüh és mindig újraindul mint a szén-
savas vízbe dobott szőlőszem ingamozgása az én
szemem vibrál a szójegyzékem bővül hangszeremlék
reményrészlet kakukk ámbátor ámbráscet
lopott szavak verssorok és könyvek olykor
összeállnak tejbegrízesen máskor szétesik
a szaft nyunya sűrűre és sápadt vízre furcsa
a lányt aki nem tud főzni elbűvöli a konyha-
nyelvünk csak az én torkomat birizgálja
nem a szerelem bökése hanem a csönd bogáncsa
törmelékvers kávézacca az ünnepi est szinte
egészen meghatott a hagyomány a munkahely egy-
szer szeretnék írni egy verset amiben psota irén
arra rímel hogy postairón közben itt a hétvége
írni kezdek rakosgatni a darabokat a véletlen-
konzerveket mint egy nagyobb bevásárlás után
kamrában hűtőben bepakolok az üreges testbe
az ajtó végül lenyeli a hidegsárga fényt is
szép hasáb beindul működik fehéren dorombol.
Megjelent a Bárka 2019/3-as számában.
