Petrőczi Éva
Önarckép, 2015-ből
Andrásnak
Sajgó izmú, kikopott,
gonosz madzagok
rabjaként rángatott
kartonpapír bohóc vagyok,
ajtónkon kívül, odakint.
De újra, s újra
gyógyulás vár,
egyetlen kézben,
a te kezedben.
Kevés szavú kis vallomás ez.
A mi puritán regulánk szerint.
Ingrid Bergman – Robert Capának
Aprócska, könnyen olvadó
jégszobornak lenni
egy forró, kérges tenyérben –
aligha szerep-éden;
de veled, végre: éltem.
Metafora, 2014-ből
Kárálnak bádoghangú torokkal
az Andersen mese-földről
szalajtott, parancsra zenélő
udvari gépmadarak.
Te, sújtólég-jelző kis tárnalakó,
sárgatollú kanári,
ne szólj, ne jelezz, ne dalolj,
húzd apróra magad,
kéküljön az ajkunk,
szürküljön a bőrünk,
fogyjon bár szennyes levegőnk,
járatainkat meg ne zavard:
nincs tőlünk irigyelni
jogod ezt a ziháló,
utolsó diadalt.
Megjelent a Bárka 2016/1-es számában.
Főoldal
