Kocsis Csaba
Agyagba gyúrt emlékezet
(FF 60)
hosszú a tél az agyag égetésre vár
nádudvari tájhazában fekete világ
ahogy a sziket emészti a nyár
a kemencében izzik a parázs
és a sűrű fekete füst átjárja
keresztül-kasul örökségedet
és ahogy a vizes anyag a korongon
változik ujjaid közt kezed nyomán
visszanéz rád apád (és nagyapád
és az egész fazekas dinasztia)
hatvan esztendős legkisebb fia
minden fekete lesz hisz\\\\' ördögtől való
kanta szilke tányér és csirkeitató
horgásznak orsó neked a korsó
gyertyatartó tányér vagy tál
ember formáz asszony sikál
A nagyrábéi úrasztala
(800 éves falumnak)
öreg falu, határa puszta
élettel teli a damjanich utca
kézről kézre jár a tégla
az ember elfárad néha
épül a jó isten hajléka
alig látszik fenn a tornya
kakasa messzire néz
éberen hirdet igét
karácsonykor decemberben
hajlék készül a szívekben
hirdetik az igaz lelkek
a megváltó megszületett
megszületik minden évben
minden évben reményt éltet
az utolsó vacsoránál
az úrnak asztalánál
ahol vége van az útnak
szép asztala van az úrnak
őrieknek adománya
református nagy családnak
örökké valót éltet
önzetlenséget hirdet:
„Őseidet el ne feledd,
hírük, nevük nőjön veled!”
Lepketánc
A kis lepke nem bábozik,
most lett első bálozó.
Előtte ő maga volt a báb,
és a természet a nagy bábozó.
Már akkor látszottak rajta:
a szárnyak, a lábak és a csáp,
most ott táncol a körömvirágon
foxtrottot, tangót és csacsacsát.
Megjelent a Bárka 2016/1-es számában.
Főoldal
