Győri Orsolya
Miután elmentél
Miután elmentél, tehetetlenül
tömtem magamba a mézes krémest,
amit itt hagytál, ne érezzem az ízed.
Aztán sajt, paradicsomkrém, vaj,
majd csípős paprika, de mindhiába.
Az összesen átütött keserűséged. Mondd,
hogy lehet ilyen, ami máskor édes?
A kávé tejszínnel talán még elfedi,
vagy ha nem, hát a gyümölcsjoghurt.
Valami csak segít, hogy mire
jössz, úgy tudjak tenni, mintha
nem lenne már ez más, csak a múlt −
s nem a szájpadlásra tapadó jelen,
hol e hajnal-íz a mostba fut?!
Kényszeres
Kaparom magamat – ösztövér mozdulat −,
látni, ki vagyok a régi bőr alatt,
az álmokból annyi holdfogytával mi maradt,
s hány elmorzsálódott nap nem kel föl többé.
Az új hús vöröse felfénylik belül, míg
a régi bőr kinőtt kesztyűként feszül
a kézre. Ennyit hagyok hátra. Szarut
a csontba ágyazottan. Meg egy kis hajat.
A bőr most varrá vált pillanat, cserélhető
anyag, vedlésre vár, héj a héj alatt,
belül nincs, sosem volt mag.
(Hab)leánykérés
Megtanított élvezni a testem,
annyi rossz után végre megtalált valami jó.
Örülnöm kéne. Bárcsak úgy lehetne!
Mégis szorít e rám szabott satu.
A nagy világ meg, bár rossz, vár reám,
s egyre tágul. Jobbat nem ígér, csak mást és újat.
Ha járni tudok, úszni szeretnék már,
tág tüdővel messze, zátonyokon túlra,
ahol minden lehet még szép és határtalan,
ahol a van a tajtékhangba vész,
s a lesz partját nem morzsolja szét a
kérdések árapálya, s a kezem enyém.
Donáció
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el
engemet?” 22. zsoltár; Mt. 27, 46.
Mióta méhsebének összezárt
a széle, már a megszokott feszítés
is úgy hiányzik. Jegygyűrűje át-
gurult a párna túlfelére. Így ért
a célba hát? Kinyúl az ujja, majd
sietve visszahúzza. Védtelen még.
A gyermek fekhelyére nem szabad,
üres. Nem alszik ott, s nem is fog. Elnéz
a többi ágy felé, hol életet
szopik sok újszülött. Hideg lapon vár
az ő babája, teste meztelen,
ruhát sem adhatott rá. Agyhalott, ám
a két vese s tüdő mozog, s ezek
− papír szerint − donálhatók. A torkát
kaparja könnye. Döntsön úgy? Legyen
más gyermeké? A szerv csak éljen, hol más
is él? Ezért születni, Istenem?!
Hogyan legyek jobb, mint te vagy velem?!
Megjelent a Bárka 2014/3-as számában.