Sass Ervin
együtt
gondold csak el leszel te még
akinek nem mondják elég
aki ha egyszer felkiált
megérkezett akire várt
ha majd itt lesz az a vendég
reményből is több lehet még
és a világ megtanulja
merre van a keskeny útja
nem kérdezi senki tőled
barátaid honnan jöttek
sokan leszünk csodát várunk
egymásra is rátalálunk
süt a nap
ülünk a padon süt a nap
itt már a tavasz bujtogat
időkön túlról hallgatod
a régi dallam hogy ragyog
közben azt kérded ki vagyok
ismernek még az angyalok
olvasnak-e verset tőlem
hogy innen meg onnan jöttem
hogy az a régi dal neked
dalban írva az életed
süt a nap ülünk a padon
új versekre jó alkalom
csodák
honnan jöttél merre mennél
van-e még akit követnél
aki ha azt mondja éljen
csillag szikrázik az égen
aki ha a kezét nyújtja
veled megy a hosszú útra
aki még hisz a csodáknak
amire annyian várnak
aki ha azt mondja remény
a vers felragyogna szegény
a fák kórust dalolnának
helye lenne a csodáknak
anyámé
gondolok rád az élőre
megyek hozzád beszélőre
látlak ahogy mozdulatlan
fénykép lesz száz alakban
dúdolgatsz egy régi nótát
kalapomnál piros rózsát
helyette a szíved adtad
bánataid elhallgattad
úgy siettél csak előre
rózsakertek útvesztője
ígért neked szebbet többet
aztán mégis érted jöttek
Megjelent a Bárka 2014/3-as számában.
