Szabó T. Anna
Vedd
Vegyünk egy asszonyt:
olcsó, mert szegény.
Vagy egy másikat:
ez drágább, mert gazdag.
A szüzességét. Vedd csak. Neked adja.
Vagy csak a testét. Hidd el, kész regény.
Vagy feleségül – pénzed van? – vegyed.
Tedd magadévá. Mondd ki, hogy tied.
Neve se lesz más, csak a te neved.
Mutogathatod. Meg is verheted.
Hozzáérsz: vérzik. Vagy folyik a könnye.
Folyik belőle szó és némaság.
Belefagy végül valami közönybe.
Ne vedd magadra. Inkább add tovább.
Domesztik
Egy vadállatot könnyebb, bizonyisten.
Mondom neki, de be nem áll a szája.
Én mondom neked, ilyen még egy nincsen.
Szakadjak meg, ha értem, mér csinálja.
Pedig megadok mindent rendesen.
Van mit enni, sőt! Ruházom. Nem érti.
Mi a büdös franc bonyolult ezen?
Ez nem szabály: tény. Én vagyok a férfi.
Test
Ne vágyd a tökéletest.
Hogy ne mérgesen méregesd:
tied e test, hát jól etesd,
altasd és mozgasd és nevesd,
a kedvét gyakorta keresd,
örömét soha ne tetesd -
akár a másét, úgy szeresd:
tudatod alá ne temesd.
Ha már
Molnár Krisztina Ritának
Ha már beleszülettél,
nem lettél macska, holló,
nem lettél hal, se tölgyfa,
csak emberhez hasonló,
ha már az élnivágyás
pont itt kerített testet,
és asszonynak teremtett:
a testedet ne vesd meg.
Ne kérdezz rá szünetlen
mi lakik túl a testen,
csak engedd, hadd beszéljen,
hogy vágyjon, szüljön, éljen.
Hogyha már beleszültek,
ne félj tőle, becsüld meg,
hogy asszonytestet adtak,
és engedd át a napnak,
hogy izzon, melegedjen,
hogy égig tüzesedjen,
így, így, a test szerelme -
és égjen ki az elme.
A versek a Bárka 2014/3-as számában jelentek meg, közülük az első a szerző kézírásában.
