Szilágyi András
Kigyulladt fehér csend
„A szívnek vannak érvei, melyeket érvelő eszünk nem ismer”
Blaise Pascal
A megfestett kép
alig látott
szememből
is hiányzott
félelmem kereste
mint üldözött a menedékhelyet
kicseleztem a kísértetet
Hiába árnyalom
kellettél volna akár egy nádszál
porba kevert életemmel
végezni akartál
pedig tudtad
vérem a sárba
úsztatott feketében
száradtam halálba
Nincs festetlen titka
sorsomat kentem
rád tapadva,
irány nélkül
erre-arra
űzött hajtott
a teremtés hatalma
Végül ott voltam
az árnyas fáknál lejjebb
egy kis életet
kevertem benned
Isten szenvedélye izzott
megtaláltam az érzékelést
a kigyulladt fehér csendet
Mégsem mondhattam ki
Festettem az életedbe
tiszta színt amit csak lehet
visszatörléseidnek hála
már nem lehetek veled
Mégsem mondhattam ki
a rajtad kikevert években
porzáporos volt az ég
testembe ütötte hideg szegét
Kimerevített
Kimerevített szem
Színeiből kifordult mozdulat
Semmiből jött
mint kitakart életünk
A versek a Bárka 2014/2-es számában jelentek meg.
