Kocsis Csaba
Emlékőrzők
testvéreimnek
bolyongok a házban: szerepcsere
hiába na, meglett emberré váltam
apám és anyám lett kicsi gyerek
nem viszonoztam a szeretetet
pedig úgy igyekeztem, mert
gyerekként mindent megtehettem
és most éjszaka halk kopra ébredek
madárcsontú apám visszafektetem
utazom az éjben időben és térben
anyám szegény jajong, fáj mindene
felmászok a régen kivágott fákra
apám és anyám újra rám vigyáznak
emlékek koordináta-rendszerébe
helyezem őket, örökké elmenőket
minden este más alszik a szobában
egymást váltják múló emlékeink
négyfelé hasítják a szétfolyó eget
házunk és a régi kertünk a nap
kering körülötte a négy gyerek
messzebb közelebb amíg lehet
ragyognék én, de minek, ha nincs
kinek elmondani az emlékeimet
Fronthatás
nézem a fákat a sötétben
görcs szorítja szívemet:
hidegfronthatás
s a gyógyszer hatástalan
véremet viszik tovább
az erek
pulzál, dolgozik szívem
gerlék ülnek a fák ágain
a baglyok elrebbentek
élelmet keresnek
tücsköt, bogarat
apróbb madarat,
télen sok-sok verebet
a pockot szeretik nagyon
erős fegyver a csőrük
bár görbe egy kicsit
a lábukkal tartott áldozatot
mégis agyonveri
egészben lenyelik
a hatalmas falatot
a gerlék szunnyadnak reggelig
nézem kint a fákat
van kopasz és zöld
szívem szorítja görcs:
melegfronthatás
s a gyógyszer hatástalan
véremet viszik tovább
az erek
szívem pulzál, dolgozik
baglyok ülnek
a fenyők ágain
alattuk köpet:
szőr és
koponyadarabok
kitinvázak, csontok
a csomókban
az egészben lenyelt falat
megemésztetlen része
az egész világnak, mert
minket is elemészt az idő
nem számít már akkor
ki a férfi és ki a nő
elbomlunk, megesznek
huszonöt év után
a sírból kivesznek
ha nem vált meg senki
ismeretlen csont leszel
vagy semmi
Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.
