Kürti László
ovis napló
ovis vagy, és dajkám nekem,
dalaidat felismerem.
aludhatnánk, de nem lehet,
kicsi szád örökké hebeg.
ovis vagy, rézbőr-indián,
bőszít a sápadt-bőr hiány.
kalapod nincs, de szúr a nap,
skalpokkal leplezed magad.
ovis vagy, megmondó juhász:
bárányfelhők közé futás!
fecsegő. hamvas nyári rét,
főnevek helyett, mondj igét!
ovis vagy, barbi-délután,
rózsaszín álmot szül a lány.
amíg elalszol, mondok én
verseket, mert ma nincs mesém.
nincs nyelv
bármennyire is tetszett, vonzott,
aggódtam az anyajegyei miatt.
évekig nézegettem őket a nyakán,
melle felső ívén, a dekoltázson.
vannak jelenségek az életemben,
melyekről lehetetlenség eldönteni,
mit üzennek, míg fel nem tárja
őket a teljes környezetük.
a környezet nagy titkok rejtegetője,
mindent ismer évszakokról, jó és rossz-
indulatú sejtszaporulatról, erogén
hajlamokról, az érintés mindenható
erejéről, tekintetek borzongatásáról.
blúzgombjai: kavicsok a számban.
csiszolom felszíneit, alakítom,
átformálom a változásokban.
de nincs az a tapintat, amivel
kijelölhetném a visszafelé vezető utat.
hűvösödő
kérsz-e még bocsánatot, vagy kérjek én?
már hiába gombolnád rám az inged.
hogy forró lesz a nyár, tudtuk az elején,
s hogy butaság volt a hűvösben hinned.
legvégül − ne haragudj meg érte. most is −
én hívlak. szeretni tőlem tanulnál,
de zsongít a diszdzsoké, meg a taxis.
nyitott ruhádban maradj egy őszi pultnál
Megjelent a Bárka 2013/6-os számában.
