Acsai Roland
75
Hetvenöt gyűrű a fatörzsben –
De mennyi ág, kipattant rügy, kihajtott levél,
Mennyi virág, és termés
Az ihlet méhdöngésében,
Mennyi fészek, és tojás,
Mennyi madár, mennyi ének.
Hány köbméter megtisztított levegő,
Amivel élhetünk.
Őszinte szavak Tandori Dezső hetvenötödik születésnapjára
Hadd mondjam el tisztán, egyszerűen, minden mellébeszélés nélkül: Tandorit mint írót és embert nagyon szeretem. Ha valamit kerülni akarok ebben az írásban, akkor azok az üres szavak. Mert Tandorinál a szavak sohasem üresek. Komolyan veszi őket, mert komolyan veszi az életet, és mondani szeretne valamit nekünk, vagy éppen együtt szeretne hallgatni velünk arról, amit nem lehet kimondani. Szavai túlcsordulnak, friss vizű patakok fakadnak belőlük már a legelső kötete óta.
Tandori úgy jár köztünk, hogy közben hegymagasságokkal felettünk jár. Mintha két helyen lenne egyszerre. Az idő dolgában is hasonlót tapasztalhatunk esetében: egyszerre van az időben és az időtlenségben, a kortársiasságban, és a klasszikusságban. Nagy alkotó, azok közül való, akik világosságot vetnek a többi emberre. És azok, akik egy időben élnek vele, úgy gondolhatják, hogy általa valami nagy és fontos dolog részesei lehetnek ebben az egyre kisszerűbbé váló, és atomizálódó világban. Minden ma élő ember büszke lehet rá, hogy Tandori Dezső kortársa. És ezzel a mondattal szinte mindent elmondtam.
Az egyik legfontosabb dolog számomra vele kapcsolatosan, hogy műveiből meg lehet tanulni szeretni. Meg lehet tanulni, hogyan kell gondoskodni a másik lényről, hogyan kell önmagunk elé helyezni. Meg lehet tanulni, hogyan kell gyöngédnek lenni a másik létezővel. Hogy hogyan lehet átélni a hétköznapok boldogságát, hogyan kell és lehet örülni az apró dolgoknak. Hogy mindenki életében szükséges egy viszonylag sérthetetlen könyöktér, és hogy valami fontosabb lehet önmagunknál is, és hogy voltaképpen az élet a legfontosabb.
Ornitológusnak készülő kisgyerekként az ő könyvében találkoztam először a kortárs irodalommal. Schmidt Egon könyveihez hasonló madaras könyvet keresve vásároltam meg tíz évesen a Madárnak születni kell című, Tandori Ágnessel közösen jegyzett könyvét, és már akkor megszólított. Talán akkor jegyeztem el én is magam az irodalommal. Tandori számomra mester- és apafigura volt és maradt, habár a napi telefon és személyes kapcsolat már elmúlt. De hogy volt ilyen időszak az életemben, gazdagabbá tett, és egyik nagy kincsem maradt. Nagy ember esetében bátran lehet nagy szavakat használni.
Nem akartam ebben a köszöntőírásban műveket elemezni, mert Tandori Dezsőnél ennél mindig többről van szó, nem csak esztétikai, irodalomelméleti kategóriákról. „Fütyül az esztétikára, mint madár az ornitológiára” – mondhatnánk a Tandori által is idézett Barnett Newmann festőművész szavaival. A lényeget próbáltam felmutatni, azt, hogy nekem, nekünk miért fontos Tandori Dezső művészete. Hogy miért vagyunk többek az ő hetvenöt éve által. Örülök neki, ha ez sikerült.
VILÁGTENGELY, TANDORI DEZSŐNEK
Állunk lányommal az Állatkert
Madármentő Állomásának
Épületében,
Kezünkben az Állatsimogatóból
Hozott érintések melege.
Kalitkákban szárnyaszegett
Vércsék, kiesett fecske-, rigó-
És verébfiókák,
Megmentett gyurgyalagok
És szalakóták a melengető
Infralámpák alatt.
Az egyik röpde padlójáról
Tollas fülesbagolyfióka
Szemlél bennünket, kíváncsian
Forgatja nagy feje glóbuszát.
Sárga szemének teleholdjaival
Néz minket,
A beeső fénypászmában
Porszemek húznak apró fénycsóvákat,
Mint augusztusi hullócsillagok,
Egy Perseida-meteorraj.
Csak a lába van eltörve,
Ez a dupla világtengely –
De mindig akad néhány ember,
Aki össze akarja forrasztani.
Megjelent a Bárka 2013/6-os számában.
