Zalán Tibor
Kék-vörös ábrák festett üvegtáblán
Király László hajdani motívumára
Tél van
Az örök jég ködéből
aláereszkednek a kék farkasok
Adj innom elfáradtam
Adj innom szomjas vagyok
Lázam van Már megtörnek a napok
Adj innom mielőtt meghalok
mielőtt ablakunk alá érnek
nyáluk csorgatva a nagy kék farkasok
Testvéreim ők Én is gyilkos vagyok
Tél van
Adj innom szomjas vagyok
Kint világít a hó Bennem fagyok
keringnek A havon közelednek
testvéreim Gyilkosaim A kék farkasok
Szőrük a holdtalan éjben is ragyog
s a szájukból fölmeredő fehér fogak
föltépik majd aortám szétmarják torkomat
s én boldog leszek hogy így ha meghalok
Magam vagyok Mögöttem eltört hajnalok
Tél van
A tányéron vér van
Tányéron gőzölög a vérem
Megnyílik az ég s a támadt résen
kéken aláözönlenek farkas-angyalok
Adj innom Lázas vagyok Adj
rám fehér inget mielőtt meghalok
fésülj meg nedves kendővel törüld meg
homlokom Várom őket Hallom lépteik a hóban
Ne ijedj meg Jól van így jól van
Közelednek testvéreim nesztelen a hóban
mert én is gyilkos vagyok
akár a kék farkasok
Tél van
Hajnalban dér esett
Reggelente véreset
köpök a fehér kézmosóba
Undorít a létezés Kék nyomokat
lépnek a farkasok a hóba Adj innom
szomjas vagyok Adj mielőtt ideérnek
és hideg fogukkal a torkomba tépnek
testvéreim a néma gyilkosok
Én is az voltam Én is az vagyok
Szőrükön holdtalan éjszaka ragyog
Adj pálinkát összetörtek a napok
lázas vagyok De már nem lázadok
Tél van
S ha tél van hó van
Friss nyomok keringenek kéken a hóban
Szomjas vagyok Adj innom Még élek
Angyalok hullanak át a résen
és azok is betegek Tört-kékek
Ne hagyj el kérlek amíg ideérnek
Majd szorítsd a kezem
ha a küszöb előtt heverek
széttépett torokkal Kihűlve Véresen
Vagy csak részegen az ágy előtt
s ne hagyj el délelőtt s ne hagyj el este
ha a hóban közeledve megérkeznek
a kék farkasok
Mert akkor elhallgatok De te majd hallasz Hallgatod
Megjelent a Bárka 2013/6-os számában.
