váratlanok
A vándorcédrus árnyékában,
ahol dunamenti szénapadlás illata
lebben a varrólányok szoknyája alól,
miként lakkozott fekete cipő
gránitkeményéről egy pohárka fény,
vajon rámköszönnek-e divatos álruhájukban a
váratlan vendégszövegek?
merész egemen
ó mértéktelen bomló növényzet
miféle közelség ez, hogy így hiányzol
a távolságot már elpusztítottam
már arra sem kérlek, hogy kinyílj
hogy hűvös esőmből örömöd legyen
a sóviharban szomjan halunk mind a ketten
mielőtt megtalálnám sebezhető partodat
az átkelés hízlalta izgalomra gondolok
majd elkísér néhány embertelen halott
korsóként önmagam palástja és alja
emlékeimben láttalak
de nem tudom honnan és hová vagy
Megjelent a Bárka 2013/4-es számában, a Médeia és a Jelen a négyzeten című versekkel együtt.