Ayhan Gökhan
Évforduló
Zitának
mint egy magától értetődő nászdal
hurkán átvetem magam,
az alsó rész pontatlan súlyával,
a felső rész szabályos súlypontjával
kiegyensúlyozom a több mint néhány évet.
azt a nélkülünk-életem
nélküled-se értem évet,
a vigasszal arányosan teszem helyre
a hiány okozta mit-sem tudni semmittevések
komoly sötétjét az életemben.
két különálló testrészünkben ugyanolyan
véráram fut és tart középre egyre,
akár a te és az én életem. mintha te
egylényegű lennél velem, pont fordítva van:
az alacsonyabban fekvő, buta árnyék
egy-ugyanolyan színű árnyékkal lép
kölcsönhatásba, és innentől kezdve: el se
kezdve feleslegesebb arról beszélnem, hogy
az évekből: életünkből következően osztható-e egyre,
nélkülünkre a nélkülem.
Közös ösztön
az egyik futása a másik ellenében. egymás
hangján tanulják meg a másikat, akár a
szenvedéseink puha csendje
ma látható volt egy pillanatra. egyre. –
a törvényt, sikerült a követ elgörgetnie, de nem ő ért
oda előbb, de nem is ő értette meg előbb, persze ez
a történet számára is kedvezőbb
lett volna az ügy elbírálása során, ezért
történhetett, hogy a vallomásban közölt
mesével utóbb ő is megerősítette ezt.
„Péter, Péter, a tizenkettőből
hányadik áruló vagy?” előzmények nélkül
nem laksz jól te sem, nemhogy egymásból.
Nem az evangéliumból a második napon
a szent után maradt lepelre
kifolyt a vérük, meglegyen
a testnek, mint áldozáskor, a szövetsége.
szent lett a hely. templom áll a szent helyen.
a nyirkos, hideg, véres lepel a földön
hevert, rajta János és János, Péter és Péter,
mint egy bábu, János mondja: öltözzön
fel Péter testbe: a lélek a vérrel
keveredjen, és a szent koponyája
roppanjon össze, mert a nyomokat
el kell tüntetni. hozománya
a szentnek nyom nélküli olvasat.
Nosztalgia
kétéves kisfiú, zöld,
öreg kórház, mennyezet:
alacsony. másfél éves
korában kioperált
daganat a fejéből.
a több mint harmincéves
anya munkanélküli,
a főorvos engedte,
hadd maradhasson végig
a kórház kórtermében.
nem félni a szavaktól.
Amerikai úti
idegsebészet, innét
tekinteni most vissza.
a tolókocsi körül
megállt a ferde mozgás.
kapaszkodj a korlátba,
jól a mondataidba,
a hátam mögött lassan,
suttogva, sietősen.
valaki megismétli,
mondja, és tizenhárom
éve ugyanabba
a tolókocsiba ül.
Triptichon
1.
A nekem adott születés
A halál fordított nyelve.
E végkövetkeztetés
Hátra visz, nem előre.
2.
A nekem adott születés
Az élet fordított nyelve.
E végkövetkeztetés
Hátra visz, nem előre.
3.
A nekem adott születés
Az élet fordított nyelve.
E végkövetkeztetés
Hátra visz, nem előre.
Megjelent a Bárka 2013/4-es számában.
Ajánljuk még:
Ayhan Gökhan meséje: Mese a nyugdíjba küldött metrószerelvényről
Ayhan Gökhan interjúja Korpa Tamással
Ayhan Gökhan interjúja Borbély Szilárddal
Ayhan Gökhan "nem kötelező" olvasónaplója Kosztolányi Édes Annájáról
