Boda Magdolna
Pénelopé effekt
szövök
a hosszanti én
a keresztszál te volnál
a szálakból mintákat szövök
mikor mást már nem lehet
ujjaimon a szál
mint kígyó tekereg
csomózok
bogokat oldok meg
a konyhában megsavanyodott
húsleves
nem várok ebédre senkit
ha jönne
kenek neki zsíros kenyeret
*
már gyereknek se voltam jó anya
babáimat a babaházban hagytam
azt is elfeledtem hogy vannak
az utcákon fára másztam
az akácot utáltam
leginkább meggyfára
és jó mély zsebem volt
Gyuri bácsi mutatóujjával
fenyegetve azt kiáltotta utánam
hogy az ördög bújjon beléd
belém bújt
azóta folyik az ördögűzés
egyszer majdnem sikerült
elhordták alólam a rőzsét
puha szalmára fektettek
tévedtek
félútról visszaküldtek
*
nem kell hogy csomagolj
bőrönd útitáska
kalapdoboz
már rég minden
archiválva volt mielőtt
kigondoltad volna hogy
mehetnél
ki van a házból tiltva
kedvenc focicsapatod
sörös korsód
félig szívott cigid
sáros bakancsod
holnap fehérre
meszelem a házat
a kapun rossz a kilincs
és ha már a vasasnál járok
megszoktam
kell a csuklómra
egy új bilincs
*
úgy tartja poharát
a balkon párkányán
hogy látom a várost
a tenger egy darabját
a fél pohár pezsgő tetején
az üvegen át
esteledik
mosolyog
lazára veszi
hogy vállán ül a Hold
nem teher neki
két ujja közé
fogja a pohár szárát
hengergeti
szédülök bele
gyöngyözök gyöngyözik
azt mondja szép lesz minden
tudom
holnapra a szavak mint
apró buborékok elpattannak
marad a másnaposság
tompa fejgörcs
nézem a száját
hogy csusszannak ki rajta a szavak
elrontott playback
mégis hallgatnám
pici kavicsokat dobálok le
a balkon virágládáiból
a sűrű koppanás felráz
és hogy az íz is maradjon
elrágcsálok két petúniaszirmot
nézem a csillámló várost
a kis darabka tengert
arra várok kisétál
belőle valaki
Megjelent a Bárka 2013/4-es számában.