Gittai István
Minőségi ugrás
Ölelésben
sokáig csak
Együgyű Hím,
Önző Fráter
aki voltam,
tán holtomig
az maradok,
ha rám nem szólsz
nyomatékos
eréllyel, hogy
ne siessek,
várjak öröm-
sikolyodra,
mely forgószél
gyanánt fölkap
nyoszolyástól,
s kéz a kézben
átal röpít
a jegenyén,
esetleg a
Retyezáton.
Arctalan akt
Hálószoba falán
hátat fordít az akt.
Széktámlára dobott,
friss csípőillatú,
barna pongyola hív,
esdekli figyelmed,
akár a gordonka
melankóliája.
Enyhén boros mámor
a festménybe emel,
szemtől szemben látni
a női szemérmet,
a Hold túlsó felét.
Eső kíséretében
Részben az apostolok
lován, részben a béke-
beli monarchiától
elrekvirált vonaton
utazgatok fel-alá
Szilágy hepe-hupáin.
Kimerülten javallott
hazavinni a lelket,
s hagyni, hogy töltekezzen;
égjen amíg csak akar.
Hosszú, hideg, őszi eső
Lehántja vizes gönceit.
Hónom alá ügyeskedik.
Hallgatja szívverésemet,
ziháló lélegzetemet.
Dicséri gyapjútakaróm.
Még mindig felboldogító,
így együtt, művelni a jót;
semmiből főzni ebédet.
Megjelent a Bárka 2013/4-es számában.
