Szávai Krisztina
Egy fordulásban
Elfutott tegnapokban könnykabátú bánat.
Esőszín holnapok szülik a vágyat.
Félig hitt szavak
keskeny mosolyában,
Félig élt percek
gyűrött halálában,
egyedül.
Egy fordulásban.
Idő
Pillák nem takarta,
kútalja mély
árkok.
Egyléptű fekete seregét
nem állítja
távol.
Leveti lányruháját a tavasz,
a kolduló nyár meztelen marad.
Vágy
Poros szárnyakon libben.
Lepkeszemű igéz.
Selymet érintő ujjadon,
csak foltmáz, mit elérsz.
Csók
Lágy ringású virágarc.
Napnyitotta sziromöl.
Szárny rezdül,
ma nem gyilkol a tőr.
Álom
Magánytornyú kék vár fokán,
Omlik el a vágy.
Ikernyoszolyán.
Ha
Ha fáradt felhők egybekelnek,
Ha gyalogos szavak megpihennek,
Ha vágysz,
Én várok,
S szemedből
hívok lángot.
Eső után
Csepptánc.
Ábrándkorty.
Tündér lábnyomából.
Parton
Fényajkak forró érintésétől
lüktet a vér.
Lustán olvad a levegő.
Felfeslik a tér.
Olvaslak
Betűindák
Karcsú tőkén.
Vonalból folyó
Kanyarog.
Nem mozdul,
Kezed. Csak a szem.
Mint elmaradt ékezet.
Végtelent sóhajtó
A távolságot tenyeremben
Mint fordul a gömb
Halkan fogom meg.
Megjelent a Bárka 2013/3-as számában.
