Gömöri György
Álom, lengyelekkel
Álmomban egy percre láttam a lengyel
pápát, vagyis II János Pált, borostásan,
útról érkezett. Utána egy fogadáson
Czesław Miłoszt találtam – közelebb jött
és majdnem megölelt. Kérdeztem,
hogy van? “Egyedül itt vidám (az élet)”-
mondta mosolyogva és nem lehetett tudni,
ezt Angliára érti-e, vagy a holtak országára.
Utána eltűnődtem: megkérdhettem volna,
„milyen halottnak lenni?” – ami merőben
szónoki kérdés, hiszen lehet rá felelni
egyetlen szóval: „Más”. És ezzel
be is fejeznénk magvas eszmecserénket.
Keresztrefeszítés
Évekig egy olyan szobában aludtam otthon,
ahol a falon a megfeszített Jézust láttam
INRI fölirattal, egy nagy Medveczky-vásznon.
Úgy megszoktam a képet, hogy szinte elfeledtem,
mit ábrázol. Most Piero mesterművén nem tudom,
mit csodáljak jobban: a szilaj lovakat,
a sisakos katonákat, vagy a kép alján
a közömbös kockavetőket. Vagy a legszebb színeket:
egy kiváncsi római polgár halványpiros ruháját,
és Mária Magdolna hosszú rőt köpenyét,
ahogy közrefogják a holtsápadt keresztfát.
Piero azt sugallja: a golgotai dráma
is lehet szép, mint látvány- s amit festett, olyan,
hogy századokkal később is még ámulatba ejt.*
*Piero della Francesca, 15. századi olasz festő,
„Keresztrefeszítés” című műve a new yorki Frick gyűjtemény
tulajdona.
