A szerző 2012-ben megjelent verseskönyve
Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár
akaratlan
milyen különös életünkben az a finoman szövögetett fonál mely lelkiismeretünk szorításában
váratlan helyzetekben is visszajár s a légszomj határán teregeti vékony szálait esendőségünk
elé mivel túllépve az immár virtuális téridőben lehetséges megoldását az ember már nem lelé
benne a nyugtalanság ajtaja végleg fölnyitódik s olykor meg-megcsapkodják a melankolikus szelek azt a magunkkal cipelt lelki holmit melyet több-kevesebb sikerrel a tisztesség igazgat
s valahogy nyomot nem a nagy botlások hagynak ha van értelme egyáltalán a túlzott jelzőnek
egy szürkén vegetáló alakban érzékenyebbek a leitmotív mögötti parányi részek mikor kicsiny gonoszságainkat megkerülve akaratlan mozdulásaink után heherésznek a láthatatlan koboldok
ahogy egyszer apa ment lelkes virágcsokorral az utcán s én a presszó kirakatából eljátszottam
hogy nincsen ott miként néhány tündéri lamurt vagy ha hőzöngve akkor is adtam az úrt mikor
szerencsésebb lett volna hazamennem netán önelégülten kurjantottam a zebra után megvakult emberemnek viszont látásra ő fáradtan fordult és évtizedek óta riad bennem válasza magánya
akaratos
nincsenek kezünkben hiteles mérőműszerek csak azt tudom egykor fölkamaszodva igen csak tetszettek az akaratos emberek akik a diktatúra puhulásával közös üléseken húzták-vontatták
a szót s bár ettől az embernek bőre neveltetése miatt néha kényelmetlenül viszketett ezek csak kimondtak olykor valami lényeget mielőtt beledőltek az önimádatba nem is sejtve ez a gyatra
fordulat mennyit visszavesz az egészből hisz végül mindnyájan ellentmondásos helyzetekben ténferegtünk a világmegváltó igék kezdtek luftballonként szálldosni felettünk s a tanulságok lezárása kicsorbult néhány kerek női seggre látva netán impotensen a szesz mámorába dőlve
estünk valamely éjszakai legelőre szuszogni mikor a totálképben még pucéron is fönnmaradt a zokni s a nagy nekikészülések másnapra már a feledések édes homályába züllöttek karakter ez is pedig mennyire kívántuk a szellemit a fórumot ahol a pöcsöt leiskoláznánk mert hitvány rangkorságában is olyan mint a járvány az aktuális bacilus ám a ferde struktúrák felé a jámbor adakozónak nincsen út legfeljebb a magány amely rendre keresztbevág a fölbuzdulásoknak
akaratoskodik
általában messze laktunk az iskolától így aztán míg anyám nem dolgozott az ebéd a délutáni menés-jövés előtt jó korán oda lett téve utólag látom szinte mindig az ötvenes évek hangulata volt családunk ebédje hétköznap lépcsőzetesen csak hét végére maradt meg a kispolgári elem
az asztalt áhítattal körbe ülni miközben mama nem győzött laza gasztronómiai leleményeket szülni a káposztafélék krumplis leágazások sikamlós tészták kreatív bő levesek dzsungelében
nem mondanám hogy mindig csak övé az érdem hiszen híres konyhája is fölsérthette olykor az objektív valóságot mivel néha a gyermek lelkében másra vágyott mint egy majd semmiből művészien kikevert ízletes adagra a mákos guba helyett lekváros ragacsra paradicsomos szósz helyett szívesen sóskára lesve de azért szeme meleg sugarában mindig megjött a kedve szépen túlpiszkálni a felnőttes adagot és lassan ebben a meghitt szép együttlétben már csak az a gond
ha a többiek által imádott káposztás cvekedli van ebédre ilyenkor borul a béke anya sem olcsó
egyezkedések menedéke míg a gyerek merészen akaratoskodik és késve zuhan az iskolapadba
akaratosság
tulajdonképpen egyfajta fogság az emberbe ágyazott akaratosság mivel igen nehéz centikkel kimérni mikor legyen férfi a férfi bősz szemöldökét felhúzva bár a nyápic roppant igazságai
közül ekkor is kikörözget a nulla és komikussá válik miként egykor magam is lelki üdvömért
küzdve az öltözőben a túlkoros sárkánynak esve ki apró meglepetés után kedvtelve ütlegelte
hóka koponyámat és mit én sosem mertem mocskos szájjal szidta az anyámat röhögve aratva
a riadt szemtanúk fölényes eredményhirdetését legfeljebb szeme sarkában csillant meg kicsi
csodálkozó érték hogy az önbecsülés tisztaságából fölfogott valamit aztán a kaszás gyorsan el
is vitte a rendezetlen prolit ki egy idő után már hiányzott érdes lelkével tudtam volna néhány
hideg sör mellett mit kezdeni hogy a dac nélküli jámbor miként fogyaszthatja a világot békába lemenve s legjobb formájában is legfeljebb apró csókosig settenkedve folyamatosan igazodva
a változó tónusokhoz akkor meg se dac nem adatik se fölpuhult gerincoszlop hisz komikus ha
a középszer odavág ám vesztheted maradék hited is ha nyálkás csúszómászók védenék a hazát
akárcsak
vénülgetve egyre gyakrabban nézne érintetlen szépségekre az ember és nincs hova körkörösen kezdi bekeríteni az iszonyat akárcsak annak tudományos kalandorságba öltöztetett féltestvére az undorológia holott az egésznek nincsen sok új eleme egykor már a gyermek is bizton tudni vélte minek támad megbízható kelleme s ösztönösen mi az mit gondosan kerülgessen a szarba
lépés hányás lecsüngő zöld takony gyomorvágás volt az apró szervezetnek csak hát hihetetlen
gyorsan pörgött még a kiheverés reakciós ideje az undok víziót és szaglást gyorsan ütötte át új
élményeinek bűvös deleje s már fesztelen zabálta is az akkor még ünnepi uzsonnának számító vajas kenyeret piros tavaszi retekkel akár a később ellesett korbonctan nyitott ajtajában vígan szalonnázgató seggfej legalábbis egy idő után így értékelted a látványt mivel egy ideig naivan vártad az éteri sugárzást ám ahogy a ráncaid nőttek az undor képzetei is egyre agresszívebben
bevésődtek és évtizedek távlatából is visszaüzennek kínzó momentumok s mivel mulandóság árnyékában más reményre sincsen ok megnyugodni kezd egyetemesedni ez a felkavaró hakni
akárhány
uraim nagyképűség nélkül el tudják önök képzelni az ötvenes évek elején egy vidéki kissrác
szellemi horizontját aki mást sem látott soha csak hogy a vörös zászlókat kibontják és vígan harsognak recsegve persze ez a disszonáns ropogás lehetett a különös kor felemás lelke az üst nagyságú hangszórók kopott házak falára vagy a kókadozó fákra felszerelve s a gyerek furán viselkedő szüleit lesve bámulta miként készülnek a szeles ünnepi menetre alázatosan elnyűtt ballonkabátban kicsit már benne az árban csak apró rezzenésekkel jelezve mindezekhez azért
senkinek sincsen kedve s hajaztak kicsit a félelemre ám némileg bízva abban is hogy otthon
vannak a tömeglelésben nem lesz pánik nem törik majd ablak a penzumot letudva pedig igen jól fog esni a félig előkészített rántott hús friss uborkasalátával nem sokat érthettem belőle de az ösztön azóta valahogy másfelé szárnyal s menjen bármerre megrendít a tömegek vonulása
akárhány párt kicsiny életemben akárhány álca idegenül cseng bennem a demonstrációk kora délelőttje s késő délutánja ha egy magamnak kitalált kieső szögből a zajongókon elmerengek
Megjelent a Bárka 2013/3-as számában.
