Kiss Judit Ágnes
Költözés
Bőr- és körömdarabok. Csontszilánkok.
Valaki élt itt. Néhány hajszál.
Hanyagul a padlóra dobva
Egy itt felejtett horkolás.
A falakból éjjelente régi
Lélegzet szivárog.
Üres tér. Kitágult pórusok.
Keskeny, fekete könnycsepp
A kihullt pilla a
Szorosra zárt szemhéj alatt.
Ki nem nyitni, inkább nem látni semmit,
Mint látni azt, hogy többet nincsen itt.
Hasonlatos
A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos
Sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég.
Az érintésekről a vágy, akár a
Cipőről a talp, lekopott, csak emlék,
Mint aszfalton a lépteid nyoma.
Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott
Rólam soká hordott ragaszkodásod –
Nem stoppolja meg senki már, soha.
Hogy meg ne fázz, magadnak újat vettél
Télikabátot, kesztyűt és barátnőt,
A régi megy segélycsomagba. Mint egy
Alsót, mire a tested mocska ránőtt,
Kukába dobtad viselt éveinket –
Megszűntem, mint egy elkapott tekintet.
A végső halálból ez csak előleg.
Ideje már kivetkőznöm belőled.
Megjelent a Bárka 2013/2-es számában.
