Szilágyi András
Vastag-hideg
az ecsethúzás most csak szín
szemedben is áttetsző fehér
vastag-hideg
de a rád vetülő
árnyék sem keveredik
s így élesen metszett arcod idegen
tested is ilyen
becsukott ajtó
felkelek
de a legtöbb órát éberen alszom.
Ez a légies, valami Zdenka
Ez a légies
valami
Zdenka
kihívás volt
büszke is volt rá
milyen szenvedélyes vagyok
de értelmezésemben csupán nyers
se több
se kevesebb
akár a birsalma hamvas sárgája
kinyújtózott testen
persze
én leettem
leittam már magam
de észre kellett vennem
kell mellém valaki
valaki
akit nem tudok elviselni
bármilyen ordító
és erőtlen kívánság ez
a szabadság végtelenségéhez képest.
Zdenka teste
a krumpli hámozástól
vérfoltos kezem
Zdenka körülrajzolt
testén is belátható
a változás
nézem, ahogy mohon uralja
a tapogató zaklatás.
vajon bensőmben
robban így az élet
vagy a sikamló érzékiségtől
vadulnak az évek
szerelmes bennem
az emlékezet
az ítélet
ezért nincs már más
az idő színe
kikapart gyász
világos és sötét
Isten szórja ránk szanaszét.
Zdenka arcképe
arca üres
rajta a gondolat törölve
a szem holdja
csönd-végtelen.
Zdenka rózsája
amióta Zdenkával nem találkozunk
súlytalan vagyok
ami könnyű szárnyalást ad
az idő rajtam ismételi magát
pedig vonzalma nem oly erős
visszahúzódik a szívembe
ha leszakítom a tilalmas rózsát.
Fáradtan fest vászonra az este
Fáradtan fest vászonra az este
Szobád ablakszeme vörösen pirul
A kép foncsorán megfeszül tested
Éveiden kezem lassan végigsimul
Újrahívnak ölelt perceid éjjel
A meglebbenő fény vérrel telve
Kikevert színekkel vagdalkozunk
De ruhád alatt már az ég is alkonyul.
Megjelent a 2013 / 1-es Bárkában.
Ajánljuk még:
Szilágyi András versei (A mi birtokunk)
Szilágyi András versei (Schubert Winterreiséje szól)
