Rékasy Ildikó
Álomköd téboly
Zalán Tibornak
Az uszályos tengert a hold vonszolja
álomköd ha most a szememre hullna
megtudnám akkor ki vagyok és hol
Isten játszik velem vagy szelíd téboly
Élete fonala letekeredik
azt hiszi egykor boldog volt pedig
kinyitja kék szemét egyszerre zöld lesz
létével adós s a halálnak törleszt
Lamentálsz szomorú kiürült szívvel
egyszer megvolt már hogyhogy nem szível
szólongatod szépen hívod hiába
mehetsz azt mondja a kadenciába
* * *
Kentaur egyszarvú griffek pelikán
ha faun lehetnék lehetnél nimfám
* * *
Őrült látomások átéli újra
Van Gogh karosszéke, Csontváry napútja
Oscar Wilde börtöne ez már kész pánik
elbolyong egészen Nakonxipánig
Isten játszik velem vagy szelíd téboly
jó volna tudni ki vagyok és hol
álomköd szememről végre lehullna
tenger-bánatom a hold vonszolja
Időrend
Jenei Gyulának
nincs vér és nincs hó, de eső, hál’ istennek, az van.
kopog, bever a gangon, gyűrűket vet a tócsák
tükrén, kizöldül tőle a rét, mint a kedvesem
szeme, amikor először néztem bele holnap-
után talán, vagy tegnapelőtt, és az árokpart
porából cuppanós, fekete sár lesz (lett).
nézek ki az ablakon, gyűjtöm a muníciót
a megírandó vershez, távoli őszből, jövendő
múltból a foltosra áztatott emlékeket,
és jönnek évszakok, napszakok, idő, gyerekkor,
kisszék, verébfészek, csúzli, akác- és bodzaillat,
és férfikor, spájz, cseresznyepaprika-füzér,
csirázó krumpli, ízetlen bolti metélt.
és volt, ami van, lesz, ami volt, de hogy mikor,
ha kérdenéd, nem tudnám, mit is válaszoljak,
mert mindig tart a készülődés az esőben
(vagy az Esőre), és az időben olyan rend van,
hogy tisztára belegabalyodik az ember.
Ajánljuk még:
