Falusi Márton
Négynapos tértivevény
könyveimmel cipekedsz hazáig
Buday László és Rózsahegyi
utca felől fordulsz Zivatarra
írom nevemet Falusi Márton
betűkből szobrodat hordom elénk
szemem ha nem bírja tovább letesz
egyet-egyet pillantásomra pihenni
versbe tört csonka ábrázatokat
olvasok utolsó szarkalábig
réges–régen ki nem faggattatom
fölmondhatatlan leckékből jeles
föltéphetetlen szélcsendet csúsztat
ablakrésekbe Szent Iván hava
szárnyakba nem tud a fagy beállni
sajgó fájás romolhatatlantól
roskadozó salgó-csontvázakba
sem a gyorshajtási pénzbírságot
kézbesító vélelem négynapos
tértivevény bűzlik borostásan
csipkebogyó futja el arcodat
levegő után kapkodsz meredek
rózsadombi kaptatón a hetes
számot tegnap végrehajthatóvá
nyilvánították nagyon helyesen
kerítésre tűzve fél pár kötött
gyerekkesztyű szúr szemet tövise
tompult mióta karácsonyfával
vállamon tavaly beléakadtam
gyűjtünk mennyi lomot haszontalan
szelektív kukákban arany gyanánt
összenyomott palackjaink pazar
műanyag dísztárcsák kisbuszokon
menet közben defektesre lapult
óvszereinket svéd babakocsik
gumiabroncsába gép préseli
mindegy apránként vagonnyi bankót
szórunk széjjel kiflire tejre vagy
banki vagyont házra kuporgatunk
csak a kötött gyerekkesztyűt kérlek
kerítésre koncoltatni ne hagyd
könyveimmel cipekedsz a cúgos
albérletekben hányódó lélek
tőkesúlyával bolt felé kerülj
kedvünkre ürülnek panamai
banános dobozok s mert a banán
héja remek szotyolahéj-tartó
hozz belőlük amennyit ildomos
törékeny idomaid elbírnak
egy szotyolahéjba Arany János
szókincse belefér kagylóinkban
zúg tenger helyett futballstadion
méreget kutyás szomszéd nénike
élete munkája jaj annyi csak
amennyit nyakában hord meszesen
nesze semmi ropogó csigolyát
zörrenni könnyű aranyláncokat
nyakszirtemen hány doboz billen át
meddig libikókázik rajta két
kosárban a vietnámi lánytól
fotózáshoz kölcsönkapott banán
bénán mosolyogva súlya alól
döntöttem hogy megkérem a kezed
ujjaidat azóta tartod el
finnyásan vagy suvasztod a sárban
gyémántgyűrű nélkül csupasz csigák
simogatásomhoz odaszoktak
tenyeremből esznek zivatarkor
bütykeidet mosás mosogatás
pöttöm csigaházzá meszesíti
vénségedre gyűrűz foszt ki frigyünk
költözködésektől kiüresedsz
megcsontosodsz elvékonyodsz ahol
hámozott gyűrűhéjba mattulok
Megjelent a 2012/6-os Bárkában.
Ajánljuk még:
