Korpa Tamás
Metapillanat XI
XI (a rajtaütés)
szülés ez, amit alattomosan vezet le
az elménk. szabályosan mint egy telepített erdő,
befordulunk. micsoda kifejezőzaj dolgozik
velünk. s a felismerés alatti enyhe agyrázkódás,
egy más fizika szerint. hogy eljött. előállt.
hennabarna dresszben, az árnyékörökös. hátán
egy keresztnév, melynek keresztje alatt szenvedünk,
ezután néhány yardon át. rájönni milyen a füle,
és ebből következtetni céljaira.
várni, hogy a holtfáradt formák feloldódnak
közte és az igazság között cirkál az összes
szereplő, a németajkú városrész. a mirelit helyek.
engedni, hogy jelenlét legyen, amit tesz.
most engedd lassan lekúszni a fejed,
mintha bogár volna. milyen az, ha meghalja
magát egy szó közepén, s a test súlya a könyökén
kifoszlik ijedtében, reménytelenül, mint egy
vasárnapi iskola. gesztenyevörös péppé klopfolva
a nyelvünk.
XI (a herceg álma)
nincs cseréje. a testőrírók távol.
cserék nélkül a TV-toronyhoz siet,
s egy TV-torony előtt letér
egy konkurens szín: mobydick-fehér
foltok mindenütt a lenémított erdőn be-
kulcsolódó ágakat kiemelő pár kontraszthalmon.
a júdáscsók alatti izomfájdalom
e két ismeretlenes körben könnyed kihívás ma.
a herceg álma, két derék felkenve egymásra.
mégis csoportkép készül. de nincs szorongás.
nincs indiántörzs a city szívében.
még nem alkonyul, de a bordó szó már ott van.
még nincs dátum az úthoz, csak hajszálerek
a padlón.
Napok
tartós kulisszában a lágy rész:
dohányzóasztallapon hagyott értett eperszemek.
tengerszem & gyantacsepp – így gondol rá,
aki mesélte. rég esett. egy sor, melyet belepett
az eső szó: elnézni, amint karjaid vigíliájába simul
a várakozás. az eső szóból nyíló terem. most feltöröd
barátod lakását. megmászod ágyát, felöltöd felöltőjét,
összejárkálod ujjaiddal a sakk-táblán pattanásig feszült
viszonyt. rezgésbe jön a nappali s ütemtelenül
csillapodnak le a tárgyak. felkavart tükörben a sértett csillár
fénye. kicserélsz nagyvonalúan
egy ólomkatonát. a baljós királyt. koronád csillog,
mint egy dulakodás, a tengeröböl sarkán,
amforák és metaforák lebegnek, innen nem is olyan
közel musztángok szuszognak kertvárosi
boxokban.
Ajánljuk még :
Korpa Tamás Szilágyi Domokosról
Korpa Tamás versei (Tomasz-monológok, Két álom Sebaldért)
