Versek
Zalán Tibor
A római kert
Tavasz
Elroppant szájában a jég
megborzong a semmi bokra
tőled indul el majd feléd
Nyár
Minden széthull darabokra
fel sem sóhajt s máris elég
rózsatűz-máglyán lobogva
Ősz
Mézzel telnek meg a terhes lassú kasok
ködök emelik meg a fájdalmakat
múlt pereg az ágakról emlékkel telten
és füst oldja fel a kósza árnyakat
Tél
Hol eddig szarvasok jártak most farkasok
hol csermely folyt most iszapos áradat
Perc sem fordult meg és már tél lett a kertben
az idő vászna hirtelen átszakadt
Megjelent a Bárka 2012 / 6-os számában.
2012. december 10.