Versek

 

 Rőmai kertet ábrázoló festmény

 

 

Zalán Tibor

 

 

A római kert

 

 

Tavasz

Elroppant szájában a jég

megborzong a semmi bokra

tőled indul el majd feléd

 

Nyár

Minden széthull darabokra

fel sem sóhajt s máris elég

rózsatűz-máglyán lobogva

 

Ősz

Mézzel telnek meg a terhes lassú kasok

ködök emelik meg a fájdalmakat

múlt pereg az ágakról emlékkel telten

és füst oldja fel a kósza árnyakat

 

Tél

Hol eddig szarvasok jártak most farkasok

hol csermely folyt most iszapos áradat

Perc sem fordult meg és már tél lett a kertben

az idő vászna hirtelen átszakadt

 

 

Megjelent a Bárka 2012 / 6-os számában.

 

 


 

Főoldal

 

2012. december 10.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg