Muszka Sándor
Kopogtató
Hogy lettem az ki nem vagyok
Isten ha van ma elhagyott
Állok a Szent György bazilikában
Csüggeteg fázó krisztusok
Lázas szemükben kietlen partok
Áznak örökös harangzúgásban
Valami nagy-nagy szomorúság
Marta itt szét a köveknek húsát
Gyökeret vert a gyom
Galambok szárnya kattog a téren
Én bolond mit is reméltem
(Oly sokszor telt már s fogyott a hold)
Fontosabb lenni a madaraknál?
Új nyugat
Tántorogj bolond tántorogj
Kiebrudalva holnapból mából
Karnyújtásnyira süket haláltól
Dalolj csak dalolj
Minek jelét ott láttad mindenen
Tárgya legyen a végtelen
Figyeld megbomló agyad
Hogy zár köréd falat
S ha felülsz egy napon a kórházi ágyon
Kezét kezedbe halkan vigyázón
Vigasztal a biztos tudat
Találtál s nem egy más utat
Az új nyugat
Az új nyugat
Menedék
Menedékünk a vers utolsó
Hadakozik a bent a kinttel
Ingünk gatyánk rámegy nem olcsó
Vagyogatunk a ninccsel
Menedékünk a vers kelepce
Védnek szorítnak rácsai
Nem használt soha semmi lecke
Ölelnek bárcás lányai
Menedékünk a vers zsolozsma
Nyelvünk ha elkopik
Szálait össze a semmi fonja
S elszelel mint a fing
Reggelek a Grossmutterben
G. L.- nek
Mert reménytelen mindaz mit ember
Maradj velem míg e kávéház bezár
Fülembe Mick Jagger dalol
Hosszan mélázva pincérnők farát
Alkudjunk még ki hetet hónapot
Mint kéreg alatti féreg úgy rág
Ellenem fordultak szerveim
Kávét hozass bort
Hadd szívjuk végig cigarettáink
Míg kihull kezünkből a túlhevült parázs
Birkózva így idő s reménnyel
A pultos lány kivár…
Kitart a pénz is még egy-két napig
Nem vágta ez de lassú tánc
Széttárja karját a nagy égi város
Felkap röpít és elkaszál
Megjelent a 2012 / 5-ös Bárkában