Gittai István
Őszi piac
Nem csak a muskotály, a saszla,
a császárkörte, s az őszibarack
százféle íze, zamata miatt
járok naponta piacra,
de az ott portyázó, kicsattanó, dundi
szépasszonyokért is,
akiknek jól ápolt arcán,
lenge ruháik fodraiban
ott sejlik a nosztalgia.
Múlandóság rémképe előtt
Csipetes sárelemekből
építi fecske a fészkét.
Ily módon, ilyenszerűen,
piciny fogaskerekekből
áll össze, s lükteti halkan
a svájci Doxa zsebóra,
hogy hol is a földi tökély.
Ha meg szállani, lebegni
óhajtasz, űrbeli porszem,
Beethoven Örömódáját
hallgassad újra meg újra.
Múlandóságod rémképe
lészen így árnyalt, hiteles.
Uzsonna a szabadban
Ízek sava-borsai,
mind, ide gyertek piknikem
napos, füves asztalára. Egyetek-igyatok, hangyák,
pettyes katicabogarak,
méhek, dongók, darazsak,
és ti, piaci legyek is.
Társaságotokban jobban
esik ugyanis nekem is
a madárlátta uzsonna.
Diadalérme
Jó volna, hipp-hopp,
hazatalálni,
s elfelejteni
a sanyargató
hó-birodalmat;
vagy jégbe kuckót
vájni baj ellen,
s benne telelni,
túlélni, miként
a fű, a medve.
Szépkorú pár kora reggel
Szellőző, álmos szobánkban
csurdén fürödünk a fényben.
Kitárt ablakunkhoz gyűlik
az utca apraja-nagyja,
s mindahány tátja a száját
lenyűgözve és megejtve,
akár ha Vénuszt, Adoniszt
vélne, siratna bennünk.
Érzelmes memória
Kemencében sült a kalács.
Kellemes illata zengett.
Gyerkőc csak nyelte a nyálát.
Most hálás emlékezete.
Megjelent a 2012/4-es Bárkában.
