Gittai István

Őszi piac

Nem csak a muskotály, a saszla,

a császárkörte, s az őszibarack

százféle íze, zamata miatt

járok naponta piacra,

de az ott portyázó, kicsattanó, dundi

szépasszonyokért is,

akiknek jól ápolt arcán,

lenge ruháik fodraiban

ott sejlik a nosztalgia.

Múlandóság rémképe előtt

Csipetes sárelemekből

építi fecske a fészkét.

Ily módon, ilyenszerűen,

piciny fogaskerekekből

áll össze, s lükteti halkan

a svájci Doxa zsebóra,

hogy hol is a földi tökély.

Ha meg szállani, lebegni

óhajtasz, űrbeli porszem,

Beethoven Örömódáját

hallgassad újra meg újra.

Múlandóságod rémképe

lészen így árnyalt, hiteles.

Uzsonna a szabadban

Ízek sava-borsai,

mind, ide gyertek piknikem

napos, füves asztalára. Egyetek-igyatok, hangyák,

pettyes katicabogarak,

méhek, dongók, darazsak,

és ti, piaci legyek is.

Társaságotokban jobban

esik ugyanis nekem is

a madárlátta uzsonna.

Diadalérme

Jó volna, hipp-hopp,

hazatalálni,

s elfelejteni

a sanyargató

hó-birodalmat;

vagy jégbe kuckót

vájni baj ellen,

s benne telelni,

túlélni, miként

a fű, a medve.

Szépkorú pár kora reggel

Szellőző, álmos szobánkban

csurdén fürödünk a fényben.

Kitárt ablakunkhoz gyűlik

az utca apraja-nagyja,

s mindahány tátja a száját

lenyűgözve és megejtve,

akár ha Vénuszt, Adoniszt

vélne, siratna bennünk.

Érzelmes memória

Kemencében sült a kalács.

Kellemes illata zengett.

Gyerkőc csak nyelte a nyálát.

Most hálás emlékezete.

Megjelent a 2012/4-es Bárkában.

Főoldal