Versek

 

 

 

 

Tamási Orosz János

 

Metafora-leletek

hommage à Banner Zoltán

 

 

talán-ha élsz

talány-halál lesz

jutalmad

őshaza melyet

nem hagyhatsz el

soha hangszer

amelynek húrja

nem szakad

hol tarkódba

zsoltáros csönd

kegyelem-golyója

szalad torony

mely szigorúan

ég felé mutat

 

hol véreidből

soha nem ellángoló

tűzcsipke fakad

 

talán-ha élsz

megmaradsz

bizonyos halálnak

bizonyos

hogy is

pedig még itt volt

nyelvem hegyén

mondják a fínomak

lelkedre

kegyelem-felejtés

tapad

s beölel egy erdő

melyben a vadakkal

békében élsz

 

talán-ha élsz

maradhatsz rész

nem úgy pusztulsz

mint egész

 

. . . - - - . . .

 

voltak emberek itt

kik élték a fényt

mások éltek benne

szürke szemekkel

 

embernek látszó

tárgyak

gyülekeznek most

mélyülő csendben

 

a hágó amelyen át

nem szűnik a hon

foglalás a hágó most

licitre vár

 

. . . - - - . . .

 

felkarol s leejt

veres tó jegén botlik

kényszerképzeted

 

földről mely gyolcsként

ápol s nem üt át rajta

száműzötteket

 

. . . - - - . . .

 

az összefüggéseken túli

rendezett világban

sorsod révbe ér

a révész

késik

 

nem vagy egyedül

hát öszvetanakodtok

a tanácstalansággal

mi lehet

a baj

nem indul bárka?

a vízen túl amelynek

mélysége

a magas ég

a levegőn túl

amelynek délibábja

idáig s még mindig kísért

mi lehet mi lehet otta zajtalanságon

s a rendezettségen túli

dokkon túl

- - - talán jajlás van?

 

végül vállrándítás

az idő még áll meglehet

az örökkévalóság

számlapján de miért ne

ennyi volt eddig is

a sorsod

mindig késett

 

de te most is

pontosan és szépen

halsz

ahogy papírcsónak halad

át

s ér be

az Óceánból az Érbe

 

ím elhozott a tenger

amelytől nem tudott

Trianon megfosztani

elhozott elvisz téged vár

egy összefüggéseken túli

rendezett világ

s egy tér amely saját

formáidba

zár

. . . - - - . . .

 

játékparázs gondja pislákol

tenyeredben

tüzet viszek

melyben a tűzgyújtó

halálra ég

kiáltod s a felnőttek

mosolyognak rajtad

aranyos legény

mondják egymásnak halkan

- - - el ne bízd magad - - -

nézed őket

átégett tenyereden át

a Lyukon

át

nézel rajtuk

és nevetsz

halkan nevetsz

hogy még ne

s hogy semmit el ne bízzanak

 

és gyűjtsék gyűjtsék gyűjtsék

nem engedve

egyikből sem

úgy gyűjtsék

csak gyűjtsék gyűjtsék

gyűjtsék    a metaforákat

 

 

 

Megjelent a 2012/4-es Bárkában.

 


Főoldal

 

2012. július 28.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg