Bíró László
Csak győzzem szusszal
bennem a világ ma folyton ásít
langy álmodozás cipel az ágyig
ami nincs kinéz pupillám alól
hisz bennem minden itt van valahol
a képzelet is jobb mint a semmi
én az egészt szoktam számba venni
s ezt a nagy nyüzsgést csak győzzem szusszal
a magány is száguld vagy százhússzal
Létmoraj
éjszakámban szerteszét
csak a semmi tüze ég
de ha gyújtok ábrándot
a sötéten átlátok
ingerekből sejt alatt
kihordom a szavakat
a múlás nagy gombolyag
porciózza ráncomat
ámítanak a fagyok
nők naptárán tél vagyok
bibe helyett édened
átdolgozza méhsereg
s ha megbillen otthonod
hiszed hogy a méz csorog
de mit kapsz az keserű
részegítő bú nedű
mellkasomban nagy tömeg
öklendezi a követ
így nehezül a világ
lélek húz sok jaj-igát
két magány közt kérdezem
hány hiány az életem
öröklétem néptelen
a vulgáris végtelen
szórakozik csak velem
halál lesz a csúfnevem
Rejtvény
magányos éjszaka éles elmével
hámozom a csöndet mint más az almát
nagy rejtvény ez vajon ki fejti meg a
lét halálig bogozható hatalmát
a kulisszák mögött bármi történhet
csak emberi ködben vágtat a faló
ha melegedni akarsz kedvezménnyel
fűthető álnokság mindig kapható
össze-visszajár az érv mutatója
az ész gyönyör és takony között túráz
túl sok a disznó az élet alomba
hol ráncom füvétől hízik a múlás
Édeni erózió
vajon van-e olyan ember
ki azt mondja melózni jó
mikor testünk s agyunk vájja
az édeni erózió
ha az erkölcs-záras ólból
a hormonok mind kitörnek
mindenki csapja a szelet
ki férfiaknak ki nőknek
a költő viszont most is az
egésszel küzd egy az egyben
s hangsúly-viharban nem a nő
az alany szoknyája lebben
Megjelent a 2012/3-as Bárkában.
