Kürti László
töredékek
nekem nagyon erős hitem van
abban, hogy szeretve vagyok.
de olyan nagyon szeretve,
hogy egyáltalán és semmivel
kapcsolatban nincs min
aggódnom. mégis, visszatérően
belém hasít a rettegés, hogy tévedek.
ilyenkor szükségem lenne rá,
hogy ez megértve legyen.
és nemcsak megértve.
***
esténként ide szoktam ülni hozzád,
az estéinknek nincs köze az időhöz.
addig ülünk együtt, amíg le nem kések rólad.
alig zavar, hogy éppen tőlem költözöl.
minden csomagodból rám marad pár holmi,
bőröndjeid után majd felpattog a lakk.
becsaptál ugyan, mint a bejárati ajtót,
de végül is a zárban a kulcs belül maradt.
***
a szomszédok füle tapad a kezemhez.
az ereimben közfalak vére csorog.
hallgatag vagyok, mint egy elszórt, ritka bélyeg.
visszafogadlak, ha te is úgy gondolod.
álomrulett
a hajnali telefonokat nem merem
felvenni. túl sokan merültek elém
az éjjel. összekuszált, elmosódott
arcok oldódnak semmivé, egymás
után. akinél felcsörren a mobil,
az fullad meg bennem legkorábban.
olajfoltok úsznak csukott retinám
tetején. fényvillanásokkal válnak le
halrajok iszapos tüdőlebenyeimről.
sínek mentén gyalogolok a hosszú
tavaszban. elkoptak kilátók, távoli
hegyek visszhangjai. felfedeztem
egy szivárványos dombot nemrég.
onnan ébresztelek vissza fákká, zegzugos
tavakká. párhuzamos keréknyomok
kígyóznak, zakatolnak az emlékeidben.
zörög a tájak fényes kereke. megáll.
rozsdállni kezd. ha most ébrednék fel,
még kikapcsolhatnám halálhíredet.
teafilter
bizonyos tárgyakhoz nem lenne szabad hozzáérnem.
bizonyos tárgyak sohasem érhetnének hozzám.
annyi bizonyos, hogy a rég öregeknek
előre illendő köszönni: ma korábban érkezem.
hajnali három. túl késő már a fontos dolgokra.
mélyre húznak a telített éjszakák.
fehér emlék csak a radiátor melege.
akiről álmodok, kimelegedik, mire feljön a nap.
valami gyulladás motoz a bőröm alatt.
minden influenza megszelídíthető.
bizonyos teagazok visszaidézik a halottakat:
a nagyanyám besárgult halála előtt.
ha sokáig fújom, talán még visszamelengethetem.
bizonyos hallgatások nagyobb csendre intenek.
vagy inkább veszekedésekben van a nyugalom.
nem látok rád ma, bár éppen megidézlek,
ujjbegyek tapogatóznak az üvegfalon.
bizonyos napokon senkivel sem fogok kezet.
kérges tenyerek azt bizsergik: mi bajom?
maréknyi szilánk csak zsebemben a beszéd.
bizonyos napokon. előre köszönnek a vének.
telefonszóra
megrettenek minden telefonszóra.
ma belehalnék egy téves hívásba is,
azt hiszem. smseket hónap óta nem
olvasok. csak közismert, beazonosított
szólamokat felejtek el. tartok meg néha.
belenyugszom, hogy elérhetetlennek
mondanak. az egész rohadt külvilágról
hetekre leveszem a fényt, hangot.
kitépem a létezésből az aksit, falból
a zsinórokat. energiákkal spórolok.
könyörgéseket hagyok a hangposta-
fiókomba belevérezni. ragacsos gomb
minden megszakadt kapcsolat. minél
mélyebben kötődök, annál higgadtabban,
de elkerül, aki ismer. minél odaadóbb
vagyok, annál inkább felháborító,
számon kérhető. akihez közel hajolnék
félreért. aki közel hajol hozzám,
az félelemből fenyeget vagy átkokat
súg csak a fülembe. ha csörgetsz, újra,
ígérem nem hívlak vissza soha többé.
Megjelent a 2012/2-es Bárkában.
