Győri László

 

Horizont

Sohase tört egészre,

csak a részleteket

akarta vinni végbe

a teljesség helyett.

A részletekre látott,

de az is érdeme,

mert hogy lett volna máshogy

értelmes élete?

Udvar a horizontja,

a kertje zárta le

a láthatárt, naponta

ott folyt az élete.

Esténként távolabbra

dobta a katapult,

de elbóbiskolt rajta,

álmosan ágyba bújt.

Fölkapcsolta a lámpát,

egy kicsit olvasott,

esténként visszavárták

a zizegő lapok.

Mindig csak részletekben

olvasta a regényt,

pihent a végtelenben,

mire végére ért.

Nem bírt egészre törni,

de minden részlete

heroikus volt, hősi,

töredék élete.

Rendetlenség

Rendetlenséget hagyni magunk után:

mosatlan edényt,

szétdobált ruhát, ki nem forrt jellemet,

töredékes ént,

gyávaságot, gőgöt, alamuszi bűnt,

szertehajigált

papírt, palackot, nők az intimbetét

véres moziját,

melyből kitetszik, hogy kiben, mikor is

érik a pete,

mikor lehetett volna, mert lehetett

volna gyereke,

de kilökte mind olyan gondatlanul,

hogy most egyedül

keríti össze a test emlékeit

hideg, rossz jelül,

hogy fiatalság, hormon, mind odavan,

úgy élt hanyagul,

rendetlen otthonban, hogy az sose lesz

se tiszta, se új,

a nőnek is késő, a férfinak is

vénen, öregen

szöszökért dőlni, porolni egyet az

ócska szőnyegen,

kiszellőztetni frissre a jellemet.

Bár sose késő.

Vagy összerugdal mocskos lábaival

vendéged, a végső.

Félhomály

Lehúzva félig a faredőny,

a szoba lassú félhomály.

Egy képzet üt át a levegőn,

a tokban órainga jár.

Eredni kezd a félhomály,

esőcsepp hull át a levegőn.

Rozsdás lamellán csordogál

pillámra lassan a faredőny.

A szoba lassú félhomály,

morajlik, dörren a faredőny.

A tokban órainga jár,

egy szög hullik át a levegőn.

Megjelent a 2012/2-es Bárkában.

 

---