Papp-Für János
csak a hátát látom
szemében még tétovázik az éjszaka
a kocsma füstje még egy darabon követi
zsebében hosszasan kotorászik
majd bicikli nélkül indul tovább
egészen addig amíg oda nem ér
a kulcs már nem illik a zárba
a csikk tövig ég repedt ajkai közt
parázslik akár a szeme az elhagyatottságtól
még vár egy kicsit nem sokat
nem veszi észre hogy az ablakban állok
a függöny jól eltakar
s mire az ajtóhoz érek
már átbillen a láthatáron
utána futnék de anyám bent vár
s mi keresnivalóm van a lakatlan éjszakában
az utcasarkon apám csak egy elfordult angyal
akit mindig szemből süt a Nap
és én állandóan csak a hátát látom
legyen inkább főzelék
és megjön
tűrhetetlenül lassan
de végül maga alá húzza a széket
a hideg abroszra könyököl
behatol a gőzölgő bőrök alá
ropog és bicsaklik a porhanyós test
semmi ellenállás
meg nem áll addig
amíg le nem szopogatja
a legutolsó ínakat is a csontról
a farát és a hátát szereti
villát kést soha nem használ
a körmeivel marja ki
az eldugott elérhetetlen darabokat
majd sörért nyúl
mindig pohárból soha nem üvegből
a bajuszára tapadt kövér habot
alaposan lenyalogatja
érdes nyelvével
még körbejárja jó néhányszor
az átfésületlen terepet
maradék nélkül
mindent megemészt
rágyújt
orrán száján
ömlik a füst és a sörszag
még egy kicsit ül és vár
kipiheni az egésznapos kocsmajárást
kiszámíthatatlanul feláll
úgy megy el mellettünk
mint egy villamos
nyikorgó ajtónyitással
és három utasával
akik mi vagyunk
robogunk egy soha nem látott
állomás felé
anyu
tökfőzelék legyen a vacsora
ja és szóda
a következő állomáson
hátha tovább maradunk
csülök
apám olyan volt
mint egy angyal szépiája
jelenléte akár az inda
mindenhonnan kiszívta
a cseppfolyós nyugalmat
anyám könnyeit is beleértve
igen sokat sírt
saját zárójelében
ez meg csak
cuppogtatta a csülköt
és közben minket bámult
persze csak a reklámok alatt
mit is mondjak
Isten ágyékában
mindent el lehet követni
aztán majdcsak
lefolynak a csatornán
az efféle angyalok
Megjelent a 2011/4-es Bárkában.
