Oláh András
különös koreográfia
benned vacogtam hideglelős lázban
hiába öleltél - belülről is fáztam -
hűtlen voltál hozzám lettél világ rongya
- a tolakodó csönd alkunkat megrontja -
bevetésről jöttél - bérgyilkosom voltál -
tested sívó homok a szemembe por száll
de mégis tenyeredbe tévedtem megint
s egy elavult koreográfia szerint
magamat tested legmélyére ástam
s álmoddá lettem egy részeg ájulásban
lakhatatlan emlékek
lehörpintetted rólam a hűtlen álmokat
a párolgó tea illatát
az átvirrasztott éjszakákat
ott állsz kinőtt pulóveredben
nincs már több tárcsahang:
a volt-vonal néma
s magadnak is hazudsz ha elhiszed
hogy az idő kerekei alól
még ki lehet cibálni a halálra gázolt múltat
megalkuvás
egyszerre szűk lett a reggel:
nem tudtunk nemet mondani
- s már hazudni sem volt kinek
láttam kétkedve méregetsz
ujjaim zsebembe gémberedtek
s kint lassan vetkőzni kezdett a nap
kivetted a részed belőlem
ránk hűlt a sok megalkuvásokkal teli pillanat:
egyszerre lettem gyilkos és áldozat
átmosódtam benned mint kőben a malachit
színed a fonákom - csütörtök van:
Istennek is lehetnek rossz napjai
Megjelent a 2011/4-es Bárkában.
